Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

I. fejezet - 2. A Wulff (később Városi) Cirkusz megalapí-tása. Első műsora és élete

Ezen épület létrejöttét annak a polgári igénynek köszönheti, mely az 1885-ös pesti világkiállítást követte, átépítése pedig kapcsolatos az 1896-os milleneumi fellendüléssel. Ebben az időben (1891-1904) meglehetősen távol állt a magyar artistáktól. Csak ritkán és csak a legkiválóbb számok részére nyilt meg porondja, s akkor is alacsonyabb fellépti dijért, mint a külföldieknek. így a fellépők között ritkán találjuk meg a korabeli magyar artistákat. Dolgoztak ott többek között: Dubszky, lovas akrobata; Lax Vilmos, a kiváló magyar bűvész; a két Gallay, akrobaták; Friedrich Albert ugró akrobatánk, Dobrovits erőmüvészünk, valamint a korábban már emiitett magyar számok. Artistáink nagyobb számban Barokaldi Cirkuszában szerepeltek. Wulff műsorai a korabeli polgári cirkusz (német) kvalitásait tükrözik, azokból is a közepes változatokat. Előadásain rendszerint ló-szabadidomitások, akrobaták, német bohócok (Dummer Auguszt), vadállatok szerepeltek. Alkalmazott amerikai látványosságokat is (birkózást, egzotikus csoportokat, pl. cowboyokat stb.). A cirkusz vezetői ebben az időben nem riadtak vissza a utisztességtelen reklámtól, a közönség félrevezetésétől sem. (Hires mutatvány volt évekig a Wulff-féle láncrepesztő szám, melyről később derült ki, hogy nem valódi, hanem preparált lánccal dolgoztak az artisták.) Wulff szeretett hatni a közönség nacionalista érzelmeire (huszárruhás lovarnő), alkalmazott olyan számokat, melyek az emberekben szánakozást keltettek (féllábú bohócok), gyakran és szivesen reklámozta, léptette fel családjának tagjait, sőt szivesen lépett fel önmaga is ("családi" cirkusz). A korabeli artistaszervezetek gyengesége folytán az akkori Városi Cirkusznak igen kevés köze volt a magyar artistafejlődéshez, nem segítette elő a honi cirkuszmüvészet megerősödését.