Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

I. fejezet - 1. A városligeti artistaműsorok múltja

Az első produkció alatt a több mint kétszáz lövést alig egy óra alatt adta le, beleszámitva azt az időt is, mialatt töltött és a szüneteket. A program befejezése a nyargalva lövés volt, keresztül vágtatott a lövőtéren és vágtázás közben célzott a felröpitett golyóra. Mindannyiszor talált és a közönség zajos tetszésnyilvánitással árasztotta el." (12) 1884-ben Serák, az Állatkert igazgatója szerződtette a csinos senorita Spelterini kötéltáncosnőt és azt irták a plakátokon, hogy e művész legyőzte magát Blondint is. (13) Nemsokára Brunner, bécsi toronykötél művész produkálta magát az állatkerti mutatványos téren. Az 1885. évi budapesti világkiállítás olyan igényeket teremtett, hogy szükség volt az egzotikumok halmozására. Ekkor nagyobb számban jelentek meg etnográfiai csoportok. Szamojédek iramszarvasokon vonultak fel; jöttek a szingalézek, asszonyaikkal, párduc mozgású 1 árnyaikkal; a hajukat vörösre festő kávébarna szomáliak, hatalmas tevéken; asanti négerek és ébenfekete szudániak; dahomeiek és zulukafferek; sziu indiánok. (14) Az egyes csoportok nemcsak bemutatkoztak, hanem a kor szokásainak megfelelően harci játékokat, akrobatikus, lovas, tevés bemutatókat végeztek lövöldözéssel, görögtüzzel, páLSZ tor játékokkal ós mindig látványos finálékkal. Olcsó kis produkciók voltak ezek, ha meggondoljuk, hogy az élelmes vezetőség a kisebb csoportokban szállitott etnográfiai társulatokat helyi erőkkel is kiegészítette. (Rendszerint közepes vagy gyenge hazai artistákkal, akiket megfelelően "felsminkeltek" és a csoportok tagjaként szükség szerint felléptettek. Ezek azután néhányszor lelepleződtek és kisebb-nagyobb sajtóbotrányokat okoztak az Állatkert vezetőségének. - 12 -