Ort János: A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873-1944 (Színháztörténeti könyvtár 17., Budapest, 1965)

Színügyi adózás, törvényhatósági községi adók és hatósági díjak

Az engedélydijak díjjegyzékeinek tételei a későbbi módositások során többször változtak. Igy 1927-ben a pengőre történt áttéréskor a községi hatósági dijak módosításával a szinháznyitási engedély dija egy éven alul 500 pengőig, egy éven felül 5000 pengőig, tiz éven felül 10 ezer pengőig terjedt. A színielőadások engedélyének illetéke egy hónapon alul 16, egy hónapon felül havi 80 pengő volt, mely összeget a fővárosi szegényalap javára forditották. A szinházon kivüli előadások helyi dija a színielőadások engedélyének mintegy felébe került, és az 5 %-os bevételi járulék továbbra is fizetendő volt. Amint emiitettük, a szinháznyitási engedélyen kivüli helyi dijakat és %-os járulékot a rendőrség szedi be a főváros számára és havonta tételes jegyzékek kíséretében a fővárossal elszámolja. Megjegyzendő, hogy a színházon kivüli előadások után fizetendő 5 %-os bevételi járulékok alól az állandóan helyben lakók, vagy az adózó cégek 1881től mentesek voltak. Végül 1918-tól az 5 %-os dijat a vigalmi adóval együttesen vetette ki és szedte be saját közegei által a főváros. Mindezeken felül az illetékekről és dijakról rendelkező törvény által megállapított dijak is fizetendők voltak, és a rendőrség is külön dijakat szedett a kiadott engedélyekért. Ezért a további hatósági eljárási dijak és a magánjogi természetű jogosítványok községi dijai nem voltak magasak. E dijak alól az állam vagy a főváros tulajdonában lévő intézmények, vállalatok általában mentesek voltak. Az állandó jellegű kulturális intézmények javára a községi hatósági dijakat méltánylást érdemlő esetekben a főváros közgyűlése, egyes kulturális előadásoknál pedig a fővárosi tanács részben-egészében elengedhette. Mindez korábban is gyakorlatban volt s azt a községi hatósági dijakról alkotott 1921. évi fővárosi szabályrendelet is kifejezte.^' Megemlítendő, bár inkább csak a műkedvelő elő- 70 -