Ort János: A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873-1944 (Színháztörténeti könyvtár 17., Budapest, 1965)

A Horthy-korszak színészsegélyei

vén, az életrajzi forráso

k később ismertetendő körébe tartoznak. Az ellenforradalmi kor válságaival járó népnyomor a dolgozó népet, köztük az ipari munkást és a művészeti dolgozót - ha más formákban is -, de egyformán sújtotta. Innen veszi eredetét a városházi szociálpolitika „vivmánya", a fővárosi filléres müvészsegélyek kialakulása. Nyomorgó irók és művészek megsegítésének gondolata a főváros törvényhatósági bizottságának 1926. május 12-i közgyűlésén merült fel. A főváros tanácsa azonban, hivatalos nyilatkozata szerint, ekkor még nem látta a többi szegényember ügyétől elválasztandó külön feladatnak a nyomorgó művészek megsegítését. Budapest legnagyobb munkaadójának, a fővárosnak törvényhatósági bizottsága sem érezte, ugy látszik, feladatának a művészek valamelyes kollektiv megsegítését, mert az 1930. április 8-i közgyűlésen a városatyákat éppen a művészeti dotáció túlméretezése aggasztotta. A gazdasági válsággal fokozódó nyomorúság következtében az általános szociális segélyezés növekedett, a művészeti kiadásokból pedig egyet-mást lefaragtak; bár ugyanakkor az is megállapítást nyert, hogy a művészek éppen olyan nyomorban vannak, mint bármelyik proletár. Ez a háttere a különálló művészi segélyek kialakulásának s dokumentumai szomorú fejezetét jelzik hazánk társadalomtörténetének. Az egyéni szinészsegélyeknek, mint a közönséges szociális segélyektől eltérő ügyviteli ágnak a gyökerei fentiek után is még tisztázásra várnak. Elindulását magyarázhatja az is, hogy a művészeti ügyek 1926 után a közjótékonysági ügyosztályba

n voltak; az ügyosztály ez évekbeni iratai azonban a későbbi közművelődési ügyosztályi iratokkal együtt hiányoznak /a szinházi hatósági iratok kivételével/, igy nagy körültekintést igényel az egyéni szinészsegélyek eredetének megállapítása. Aligha tévedünk, ha a gazdasági válsággal járó fokozottabb müvésznyomort tekint- 62 -