Ort János: A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873-1944 (Színháztörténeti könyvtár 17., Budapest, 1965)
Színházak, színészszervezetek segélyezése
hozzá zenekara költségeihez az olcsó operadarabok fenntarthatása érdekében. Itt látjuk később a vállalt dologi kiadásokkal szemben a bérjövedelem némi többletét is. Állami szinházak fővárosi támogatására csak a Városi Szinház operai szubvenciójának megszakításával, a vallásés közoktatásügyi miniszter igen nyomós kérésére kerülhetett sor. A kultuszminiszter 180 ezer pengő bérleti díjjal volt már akkor adósa a népszinházi alapítványnak, s jól mutatják a tárgyalás iratai, hogy az állami szinházak fenntartásához is szükséges a főváros támogatása. A főváros nem szivesen, de felsőbb presszióra, a népszinházi alapitvány kényszerhelyzetében fogadta el a vallás- és közoktatásügyi miniszter kérését, amellyel 200 ezer pengő évi támogatást kért a fővárostól. Saját költségvetésé ugyanis szinházai támogatását kellő mértékig nem biztosította. - Megadott szubvenciója fejében csupán az volt a főváros kikötése, hogy a Nemzeti Szinház és az Operaház évente az addigi mérsékelt áru előadásokon kivül még ezeknél is olcsóbb 12 előadást tartson.1933-1944-ig folyt a Nemzeti és az Opera évi 200 ezer pengős támogatása, az előbbinek évi 59 500 P, az utóbbinak pedig az ezenfelüli összeg jutott. Szinházügyi segélyei igen számottevő közművelési kiadásai voltak a fővárosnak, meg kell azonban állapitanunk, nogy mindenkor eltörpülnek az egyházak támogatása, a kegyúri terhek /templomok épitése, fenntartása/ költségei mellett. A szinházügy támogatásának külön fejezete a szinészszervezetek és társulások alapszabályszerü működésének előmozdítása. Szinészszervezetekkel szemben a színművészet megbecsülése, elismerése mellett, a szinháztulajdonos főváros jóindulata gyakorta megmutatkozott. 1883-ban a főváros is belépett a Magyar Szinészegyesület alapitó tagjai sorába. Kapcsolatai a szinészszervezetekkel sokoldalúbbak, mint - 57 -