Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

I. A mesterek és a mester

dank van. Az egyik az Aurora 1822. évfolyamának illusztrációja, a Dobozy ("Schärmer Mór raj., Axmann Jósef bészivatta, Blaschke Ján. metsz."). A Kisfaludy Sándor költeményét illusztráló, de képmagyarázattal is bőven ellátott melléklet megihlette a hazai színpadokat. 18J3 nyarán Kantomé jut alom játékát Budán "Hat néma ábrázolatok Dobozy Mihály futásából, Telepy elrendezése szerint" zárták be. Az Éder - László-féle színtársulat Hódmezővásárhelyen mutatja be "pompás néma ábrázolat"-ban, de csak "öt szakaszban", Szegeden énekkisérettel adta ugyanezt a tablót egy harmadik társulat, ahol "a mezőnek szép s eleven tükrözése" kerül külön kiemelésre. Mivel a szegedi élőkép megelőzi a budaiak produkcióját, nyilvánvaló, hogy nem "fővárosi" hatásra került elő, egyébként ez évben, a magyar színészek első fővárosi évében, szupremáciájukat még el sem ismerhették.^* Az irodalmi hatást példázó másik adat még szembeötlőbb. A francia romantika dicsőségének teljében, az irány legszenvedélyesebb képviselője, Kuthy Lajos utal vissza Kisfaludy Aurórájának képeire: ezekről mintázzék szinházaink az I. Károly és udvara c. szinmü jelmezeit! * Végül pedig, de nem utolsósorban, tanult a fiatal kezdő első vidéki mestereitől. Molnár György rendezői pályájának első éveiben csak két hatásforrást mutathatunk ki: à vidéki mesterekét és - később ugyan, de annál nagyobb intenzitással - a Nemzeti Színházét. (Olvasni, ifjabb éveiben, nem szeretett. "Dehát mikor is olvasott vagy tanult volna, ha mindig cselekedett?" - irja róla Kassai Vidor -, németül pedig nagyon kevéssé tudott, és a német színészettel, legalább is ifjúkorában, hadilábon állott.) Az ifjú Molnár számára, pályája kezdetén, fővárosi példa nem szolgált. Első hatalmas színházi élménye a Körösi- és Feleki-igazgatta vándortársulathoz kapcsolódott, a nagyváradi Zöldfa termében felállított szinpadon. A szük-