Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

III. Párizs

A magyar utazó szempontjából ezeknél fontosabb, hogy mit vett észre Lemaítre alakításában, és minek nem tulajdonított fontosságot? - A hang meleg modulációja (a kiejtés szépségét Molnár nem tudta megítélni), a nemes pátosz, egy-egy "Stellung" festői volta megragadta, de az iróniát nem értékelte megfelelően, az idős férfi hajdan pantomimen iskolázott plasztikus mozgását nem vette észre és hiányolta - mily jellemző a magyar szinpad.'. Ízlésre! - a méltós

ágot.

68

' Színházi élményként, a Fran. C-o.bover

je ét a már felsorolt boulevard-drámák mellett egy gyenge Facbeth

. az Operában az Ory grófja

, a Gymnase-ban egy háromfelvonásos polgári dráma, a Gyermektelen ház

, a Folies Dramatiquesban tehetségtelen főszereplővel, de pompás ékszerekkel a Kaméliás hölg

y, több kis színházban operettek és grandguignolok - utóbbiakhoz Molnárnak még semmi érzéke nem volt - szolgálták az utazó szórakoztatását. Bármit állított is azonban magáról, a legéletbevágóbb nem a Marengo és még kevésbé Lemaítre maradt számára, hanem egy szinpadi trükkökből összeállított féerie: Les Pilules du Diable

. Az ördög pilulái

. A Porte St. Martin már az ezredik előadásnál tartott vele, felemelt helyárakkal. A francia szakirodalom szerint is egyike volt azoknak a látványos színmüveknek, amelyekben minden összevágott,ahol egyetlen hibás mozdulat,egyetlen megkésett dlszletcsere nem zavarta a nézők illúzióját. Molnár rendezői tehetsége két kézzelfogható momentumban nyilvánult meg eddigi pályáján: sokat próbáltatott és még a több diszitőmunkás alkalmazásénak árán is ragaszkodott a gyors képváltozásokhoz. Mindezt felfokozott mértékben találta meg a nagy rendezői múlttal rendelkező francia szinház adott produkciójában. Nem csoda, hogy megragadta a képzeletét és minden eszközzel el akarta sajátítani szinrehozásának módját, hogy ő, aki elsősorban mégis mint rendező volt tehetség, ebben a millió részecske összhangjából