Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

III. Párizs

bömbölt, öt zenekar harsogtatta az indulót és 15 ezer ember ujjat szájába téve, mindent elnyomó s léget haaltó vi altassál egyszerre fütyült! À szabadságért és a szabad népek elnyomása ellen demonstráló eme spektákulum százszoros fölemelt helyárakat is megérdemelt volna. Ez fölülmulta Marengot, Peking ostromát, Bhotomágot, ördög piluláit^ és mindent, kivéve Don Caesart, melyben Frederick Lemaitre - a franoziák nagy színésze, a színpadtól elbúcsúzott. "67. Lemaitre mitikus alakja volt a francia színháznak, "la monstre sacré" (a "szent szörnyeteg") és a zsenialitás szentje - ez utóbbit Balzac mondta róla -, a legtöbbet kereső francia színész és a legnagyobb lump, istenfélő keresztény és kicsapongó komédiás, példás családapa és lelkes köztársasági egy személyben. Voltaképpen mindeme tulajdonságával egyformán elbűvölte a romantika és a polgárosulás Párizsát. A zsenikultusz egyik legeredményesebben ünnepelt alanya volt, körülötte mindig kerekedett valami izgalom, mert nemcsak kitűnő színész volt, hanem a reklám mak is nagymestere. Emlékirat adnak szigorú polgári morálján helyenként pikánsán csillog elő a valótlan, pl. amikor azt mondja, hogy elsőszülött fiát saját nevére, Frédóricknek kereszteltette - öt ui. Antoine—Louis-Prospemek hívták -, vagy amikor szerepelnek egyhangú felsorolása mellé egy-egy megjegyzést fűz as ellene ssőtt aljas intrikákról, holott mindig ő volt a nyertes. Bármilyen volt is azonban emberi egyénisége,mint szinéss, maga lehetett a szuggeaztivitás. Hogy csak a hazai színpadokon is játszott darabokról szóljunk, ő alakította először Buy Blas—t és a Párizsi rongyszedőt, a Harminc év egy játékos életéből legendás Georgea-át; sikertelen Othello volt, de világhírű Don César de Bazan. 1800-ban született, akkor állt tehát művészete tetőpontján, ami kor Egressy Párizsban járt. Színjátszói stílusa mélyen hatott a fiatal magyar színészre.Elete végén pedig még bemutathatta szinpadi rutinjának és a korral nem lohadó szenvedélyének