Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)
II. Rendező - Győrtől Párizsig (1856-1862)
Sullivann el folytatta, Mellesvllle-nek, a kor egyik színházi nagyiparosának szlnszerü darabjával, majd a kedvelt Lowoodi árváb an Rochesterrel. Ezt követte A falu jegyzőjének dramatizált változatában (Szigeti József: Viola, az alföldi haramia ) Viola szerepe, azután ismét egy francia konzumdráma, Desnoyer és Lábat Molière élete és halála c. színmüvének Molièreje. Marc. 29. és ápr. 8. között tehát négy nagy szerepet játszott el a bámuló esztergomi közönségnek "mint vendég" - lehet azonban, hogy még mást is, csak sziniapunk nem maradt többről. A hónap közepétől, mint szerződtetett tag, átvette a drámai rendezést. A Vid (ápr. 12.; egyúttal a címszerepet is játszotta), a Szökött katona (ápr. 13«), a Kalmár és tengerész , a III. Richárd (ápr. 17.; címszerepe is) egymás után kerültek ki szorgos rendezői kezéből. Feltételezhetjük, hogy a lehető legtöbb próbát tarttatta és hogy ő maga tudta a szerepét, ha játszott. Ápr. 20-án Balog István Mátyás diák ját rendezte ós játszotta, 22-én Raymund Tékozlóját. 24-ón rendező a Nestroy-fóle Földszintn él. 26-án a Szigeti-féle Szép juhászn ál. 27-én pedig egy "néma kópezet"-nél, amely "3 szakaszban, fényes jelmezekkel" már Láng Bódi 1855-1 műsorán is szerepelt. Ez a Zrínyi halála volt, egyúttal Molnár e korbeli rendezői képzeletének fes41 tői megtestesülése. * Valamennyi szinmü nemzeti színházi műsordarab és a fiatal rendező minden bizonnyal látta már őket a fővárosban. Valószínűtlen azonban, hogy a tenyérnyi színpadon, gyenge partnereivel jobbat nyújthatott volna, mint egy igen másodrendű vidéki trupptól telt. Esztergomból Komáromba ment az együttes, hogy télire szervezkedjen és Innen vonuljon át az igényesebb Győrbe. Itt azonban már nem vág teljesen össze Molnár 1858-1, Egressyhez intézett emlékirata sem, későbbi önéletrajza sem a valósággal .A szerződések megkötésének az ideje a feudális Magyarországon húsvét tája volt, ill. a Szent György
