Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

Függelék

gyár irodalomnak - leg inkább ennek jó termékeit adatván elő... Most ha egy jobb társulat ki teszi lábát egy jobb városból, utánna megy egy kis trupp, rontja a* levegőt, nyúzza a' közönséget a hazafiság rovására - meg utáltatja a* darabokat, hogy aztán ismét 1/2, vagy egy év kell a* becsület vissza szerzésére, aztán jövedelme egyiknek sincs... Az igazgatók számát kevesbíteni, vagy egy hatóságnak szigorúan őrködni mindenik tette fölött.•• most, ha egy rendezett - törvényeket életben tartó társulatnál egy jobb tehetségű tag, valami csekélységen föl boszankodik elhagyja a* jó-moralisQtársulatoJ társulat- ós igazgatást, megy falűzni, ós elenyészik, tehetségéből mit sem nyert sziné— szetünk, pedig ez mind inkább szűk körre szorítkozik, 's ma holnap csak olyan falusi félre ismert, vezetett, romlott tehetségek lesznek, kiknek meg rögzött hibáit tűrni kell, csakhogy megmaradjon, mert olyan sem lenne. Szükséges lenne minden igazgatónak behozni azt, hogy a* színész éppen ugy, mint az iskolás gyermek be legyen fogva szüntelen, a'ki bírni fogja, és tűrni, elfogadni ezen [azj iskoláztatást, az előbb utóbb haszonvehetővé növi ki magát, és meg van nyerve, a'ki nagy tehetséggel bir, de ezt éppen ezért büszke elfogadni az menyjen-üzettessék el, mert végre is - habár talán csak idővel lesz elveszett[nekj[lesj [leszj a'szlnészetre nézve, ideig óráig pedig, itt e pályán senki sem hivatlankodjók, hanem eleitől vég órájáig feleljen meg hivatásának, *s leg inkább a' végső [elvj napok felé használjon pályájának, a' mikor keresztül küzdve mindent, tehetsége a' tanulmány haladás által - meg közelitó a' teremtést, és igy nagy-művészi lelkével minden jeles szinész egy egy nagy lökést adjon a' magyar színészetnek minden más színészet fölé lett leendő emelkedésében. A közönség önkéntelenül ragadtatnék aztán a* pártfogásra, szükségtelen mi nálunk vidéken a' biztosítás - ki-