Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)
V. Molnár elméleti munkássága
szőtt és főként másképpen gondolkozott, mint fővárosi pályatársai. A kispolgárság legszegényebb rétegéből emelkedve ki, egy életen keresztül a létbizonytalanság érzésével küzdve, semmi sem volt benne abból a köznemesi magabiztosságból, amellyel a legtöbb magyar szinész még a vándorlás éveiben is mozgott hatóságok és közönség előtt. Molnár forradalmár volt, mint Kelemen Lászlóék, mert csaknem ugyanolyan szoritó szükségszerűségek között élt. Nemcsak színjátszói stílusa, társadalmi közérzete is más volt, mint egy Egressynek, Szentpéterynek vagy Szerdahelyinek. Számára 1848/49 polgári forradalma létfontosságú volt, bukása soha el nem muló fájdalom. Amikor a nép szélesebb rétegének akart színházat csinálni, olyan közönség után vágyott, amely teljesen megérti őt. Jómaga polgár volt, de kora még csak elindult az uton, hogy polgárivá legyen, s igy a szerencse sohasem kedvezett neki.Kassainak még sincs igaza, amikor igy Ír: "Ez az alak feltűnt - ós letűnt; fénylett, de nem melegített. Lángja fényesen lobbanó, de parazsa nem volt." A Budai Népszínház megalapítása és ottani nagy rendezései, nemzeti szinbázi pályája, amelyet Paulay felfutó csillaga elhomályositott ugyan, de a történetírás szeme elől el nem rejthetett, munkája a pesti Népszínházban és vidéken, olyan nevek, mint Jászai Mari és Krecsányi Ignác, akiket ő "rendezett" először vagy ő tanított meg rendezni, mind arról tanúskodnak, hogy ha nehéz is a hamut elsöpörni emlékéről, de alatta találunk parazsat, és a jövőben is fogunk még találni. A magyar színháztörténet forrásanyaga jószerével feltáratlan. Rendezőpéldányok megfakult lapjai,színlapok, vidéki, városi jegyzökönyvek, levelezések,színházi levéltárak fóliánsai, amelyekbe asztalos, szabó, szinpadmester számára bejegyezték a rendező utasításait, még nem szólaltak mind meg.Rendezői működésének ez a vázlatos ismertetése csak cáfolat egyetlen sorárat "Nyom nélkül el fogok enyészni, mint sok közönségesebb vidéki szinész..." 115.
