Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

V. Molnár elméleti munkássága

hellot, mint gyilkos pók a maga áldozatát, ugy keríti elöbb kivetett bálójába, majd a háló szálaival összekötözi, tehetetlenül dühöngővé teszi, s csak azután oldja föl, mikor már minden emberiből kivetkőztetve, vad indulatok árjába sodorta, melyből nincsen menekülés. - A körülmények mintegy összehalmozódnak Desdemona és Cassio ellen: Jago nagy esze ugy csoportosítja egybe ezeket, keze ugy gomolyitja össze a szálakat Othello körül, ugy szorítja mindig összébb a hurkot, hogy Othello is, Desdemona is megfullad bele." Jago alakja nem foglalkoztatta Molnárt. Egressy annak idején tárgyalta jellemét és ezt nyilvánvalóan kielégítőnek fogadta el. A leghevesebben tiltakozott azonban az ellen, hogy Desdemonában az alakító színésznő bizonyos fokú érzékiséget mutasson. A nyolcvanas évek nemzeti színházi előadásairól irta - nem egészen méltányosan, de ezen ne csodálkozzunk -, hogy "A' geniust nemcsak hogy lánczokba verték, de meg is fertőztették... Ismerem.•• láttam öt egy bolondos, tagba szakadt ináju Othello mellett Desdemonában. Neki nem volt elég Desdemona szűzies ártatlanságával a III. színen Shakspere eme szavaival távozni Othellótól: - 'Legyen mint akarod, Szeszélyeidben is szolgád vagyok' - hanem az ajtónál megfordulva Shaksperet kikorigálva a* nyelwakarótól és álkörmöstŐl pirosra vérezett nyelvével alsó ajkát nyalogatva, nyelve hegyét mutogatva, szemét kiöklelve, e csinált szókat mondogatta: 'jöj — jöj — hamar jöj.." (Nagy Imre-Helvey Laura). Desdemonát a közönség szeme láttára fojtotta meg Molnár rendezésében Othello és az ágy függönyét csak akkor húzta össze, amikor Emiliát bebocsátotta. Elgondolása a századvég finomkodó Ízlésének nem felelt meg; általában összehúzott függöny mögött ölték meg Desdemonát az egykorú Othellók. - Saját magát Desdemona velencei tőrével végzi ki, miután a kardját már elvették.