Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)
2. Patachich Ádám püspök latin operája
férfi értette, hanem még néhány hölgy is. Pichel nekifogott és amikor e dicsőitő költemény elkészült, megmutattam a püspöknek, miközben egész szándékomat feltártam előtte. Elhatároztuk, hogy a kantáta - miként előrelátható - két óra hosszat fog tartani és a névnap előestéjén kerül előadásra, a szokásos akadémián kivül. A zenekar helyét erre az alkalomra felemelték, körülkerítették és megfelelően feldíszítették. E gondot a püspök vállalta magára és igen Ízlésesen oldotta meg." Rendkivül figyelemreméltó, amit Dittersdorf az oratóriumok és operák szövegének nyelvéről mond. A latin nyelv használatára az kényszeritette őket, hogy a nemesi közönség, egy-két embert kivéve, sem olaszul, sem németül nem tudott. A latin tehát a nagyváradi operában nem középkori hagyomány, egyházi gyakorlat vagy klasszikus irodalmi minták utánzása, hanem a magyar nemesség élő nyelvéhez való alkalmazkodás. Az olasz és német nyelvű operákkal szemben ezt a körülményt ugy kell értékelnünk, mint a szélesebb köznemesi réteg felé tett lépést, ennek a nemességnek a XVIII. században nemzetinek érzett ós vallott nyelvén keresztül. * "öt hét alatt elkészültem munkámmal - folytatja Dittersaon Minthogy azonban előre láttam, hogy a névnap estéjén is kell lennie zenének, ezért - mialatt a másoló a latin kantátát leirta - két uj, nagy szimfóniát komponáltam a műsor elejére és végére, közepére pedig egy harmadikat, obligát fuvóshangszerekre és egy uj hegedűversenyt, a magam számára. Végül kiválasztottam Metastasio szövegeiből egy kis olasz kantátát egy énekhangra, amit egykor Károly császár névnapjára irt, és mert abban ismételten előfordult az Augusto szó, ezért a püspök keresztnevével'az Adamoval pótoltam, azután megkomponáltam a derék Renner számára, nem feledkezve meg arról, hogy képességeit kihasználjam" x "Aztán letisztáztam a szöveget, titokban Pestre küldtem s ugyanott kétszáz példányt tisztán kinyomattam és befüzet-
