Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)

2. Patachich Ádám püspök latin operája

dóház iránti lojális magatartásával, ezért a királynő a ma­gyar udvari kancellária tanácsosává és címzetes püspökké nevezte ki. 1759-ben nagyváradi püspök és Bihar megye főis­pánja lett. Tizenhét évig állt a véradi püspökség élén, majd 1776-ban kalocsai érsekké nevezték ki. 1778-ban meg­kapta a Szent István-rend nagykeresztjét és a királyi kegy a hétszemélyes tábla elnöki székébe emelte. 1784-ben halt meg. Művészi érzékű, müveit és tevékeny ember volt. Irt la­tin költeményeket, több müve nyomtatásban is megjelent. Kü­lönösen nagyváradi püspökségéhez fűződnek jelentős esemé­nyek. Újjáépítette a püspöki palotát, helyreállíttatta a török időkben tönkrement székesegyházat, jövedelmezővé tet­te a püspöki uradalom gazdálkodását, 15 ezer kötetes könyv­tárat alapított s a tanítási rendszert is megreformálta. Művelődéstörténeti jelentőségű tettei közé tartozik a püs­pöki zenekar és szinház megteremtése is. Arcvonásait Ehren­reich finomvonalu metszete őrizte meg. FORRÁSOK Patachich Ádám nagyváradi zenekarának és színházénak történetéhez nevezetes narratív forrással rendelkezünk: Karl Ditters von Dittersdorf Önéletrajzá val. Ennek az em­lékiratnak, amelyet Dittersdorf öregkorában mondott tollba fiának, 14», 15«, 16., és 17» fejezete foglalkozik a neves zeneszerző nagyváradi tartózkodásával és a püspöki udvar művészi eseményeivel. Bár sem zene- sem színháztörténetünk nem aknázta ki kellőképpen a benne rejlő értékes adatokat, Patachich püspök és körének művészi vonatkozásai nem isme­retlenek a magyar szakirodalomban. Az első népszerű cikk, amely a szerző megnevezése nél­kül jelent meg, Vajda Viktor kéziratban lévő ós kiadásra ' Nekrológját ld. Magyar Hírmondó 1784. 57. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom