Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)

1. A Grassalkovichok színházai

dombormű, nem tudjuk. Köriratán rövidítve olvasható: P. I. AM. T. H* R. Franciscus Imperator Augustus, Maria Theresia Hungáriáé Rex. Ez az épitmény nemcsak pompájával, de arányaival is megragadhatta a szemlélőt. Magassága a terasztól számítva a homlokzaton végigfutó balusztródig őt és fél öl, azaz majdnem tiz méter, a középső pagoda ormát ékesítő medalionig majd huszonkét méter. Az elliptikus szárnyak átmérője megközelíti a harminc ölet. S a terasz előtt kiképzett franciás kertben, mélyen az előtérben a barokk fontaine-ek helyén kétoldalt egy-egy katafelk-szerü épitmény volt, szines drapériákkal leboritya, lámpákkal és gyertyákkal világítva. Mint valami gazdag sátor, amelynek belsejébe lépcsőfokok vezettek lefelé." Ez a páratlan pompával feldíszített óriási tribün, amelyen az uralkodó pár fogadása végbement, s ahol a vacsora is lezajlott, tulajdonképpen rendkívüli méretű barokk színpad volt, amelyen az udvar és a vendéglátó gazda az életben játszott szerepüket játszották hatalmas nézőközönség előtt. A gödöllői ünnepségen ugyanis több mint tízezer ember vett részt, s ebből kétezer a kastélyban hált és étkezett. A barokk teatralitás már nem fér meg a szinház keretei között, hanem kiárad az utcákra, terekre, parkokba 3 mint az abszolút monarchiák látványos propagandaeszköze, harsogva igyekszik alátámasztani az uralkodók isten kegyelméből származó hatalmát. A XVII« és XVIII. század nagy díszlettervezői a Burnacinik, a Salli-Bibienák és Quagliok nemcsak színpadi dekorációkat terveznek, hanem diadalkapukat, díszes tribünöket, ünnepi kivilágításokat, látványos diszmeneteket is. A szinház kitódul az életbe és színházzá válik az egész világ. Ami Shakespe

are-nél még inkább csak szép költői gondolat, a barokk századokban testet ölt s az uralkodó főnemesi osztály kultúrájában, mint látványos szerepjátszás jelentkezik.