Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Reneszánsz és barokk - 1. A nemzeti nyelvű reneszánsz dráma kibontakozása

ződő humanista ideálok mégis jelentős irodalmi értéket jelentenek. A délszláv reneszánsz színhez legfontosabb központja a XVI. században a "Respublica Ragusina", azaz Dubrovnik lett. A XV. század második felében itt már megindul, főként Petrarca hatására,a nemzeti nyelvű költészet. A korai reneszánsz költők közé számithatjuk például Nikola Naljeskoviőot (1510-1589), aki vígjátékokat és pásztorjátékokat irt. Dubrovnik klasszikussá vált reneszánsz költője azonban Marin Dr áld. Dubrovnikban született 1508 körül és 1567-ben Velencében halt meg. Kalandos élete tipikus reneszánsz sors. Családjának nagyobb része kereskedő és hajős, de már nem tartoznak a patríciusok közé. Dr£iő papnak készül, de világi életre vágyik. Kalandos élete sorén volt orgonista, rektor, eljutott Itáliába, Bécsbe, majd megfordult Konstantinápolyban is. Dr&ié a jellemkomédiának és az itáliai ihletésű pásztorjátéknak mestere. Darabjainak különös értéke, hogy a helyi, népies hagyományt bőségesen használja fel vígjátékaiban, melyeknek pontos előképeit soká kutatták. Még a pásztorjátékok tündéres világát is életteljes realizmussal és népi humorral párosítja. Dráié darabjai közül sokat ünnepi alkalmakkor, farsangkor, esküvők alkalmával adtak elő, mégpedig egy polgárokból és diákokból alakult, félhivatásos színjátszó csoport, amelyet Dráió egyik ma már elveszett darabja után Pomet-társulatnak neveztek. Mint a Dundo Maroje prológusában Írja: "S ha játszunk ls valamit, mi, akiket Pomet-társulatnak neveznek, mi sem adhatunk annyi mesterségbeli tudást játékunknak, amennyi e nemes és szépséges gyülekezethez méltó lenne. Mivel e farsangi időt őseink táncra, mulatságra és vidámságra szánták, a Pomet-társulat sem hagyhatja, hogy a farsang valaminő ünnepség nélkül elmúljék s ezért ml