Staud Géza: Magyar kastélyszínházak I. rész: Grafikus ábrázolások a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 11., Budapest, 1963)

 fŐuri ezinház a hanyatló feudalizmusnak távolról sem valami ezórványoe,hanem nagyon is általánosan elterjedt jelensége, amely az egész kontinensen megtalálható, s amelynek az Esterházy színházak - éppen Haydn személye miatt ceak kiemelkedő példái Kelet-Európában, Az olasz, francia, német, lengyel kaetélyszinházak mellett a XVIII, században a Habsburg birodalom terUletén is mozgalmas kastélyaiét bontakozott ki, s ezen belül jelentős szerepet játszanak a főúri színházak, A török hódoltság megszűnése ée a Rákócziszabadságharc leverése után III. Károly, majd még inkább Mária Terézia alatt, a birodalomban élő népek között többékevésbé azonoe társadalmi viszonyok alakultak ki, a igy a feudális főurak szellemi arculata is hasonló vonásokat mutat. Osztrák területen a császári ház achloeshofi, schönbrunni és laxenburgi kaetélyszínházai mellett ott találjuk Auersperg herceg bécsi magánézinházát, a Liechtenstein hercegek feldebergi és eisgrubi, vagy a Thurn-Taxis hercegek regensburgi színházát. Cseh- és Morvaországban a Schwarzenberg hercegek,Chotek grófok és máa arisztokraták kastélyaiban folyó színielőadások ékes bizonyeágai a rokokó főúri ezinházi divatjának, A csehországi Krumlov, Litomisl, Jaromerice nad Rokitnou, Kacina, Kuké, Mnichovo Radiste, Náchod, Veltrusy, a prágai Traun és Waldstein paloták színházai mellett máe megvilágítást kapnak a magyarországi kaetélyszinházak is, Magyarország területén az Esterházyak két kastélyszinházán kivül eddig csak két főúri színház működését ismertük vázlatosan: Patachich Ádám nagyváradi püspök rövidéletű kísérletét ée Erdődy János gróf pozsonyi operáját. A többiről azonban, egy-két rövid utalástól eltekintve, semmit sem tudtunk. Pedig Gödöllő, Pozsonyivánka, Holies, Galgóc, Körmend, Rohonc, Nagykároly, Tótmegyer, v

öröekő, Nagycenk, Sopronhorpács, Pécel, Martonvásár, Aleókorompa, Ceákvár,