Staud Géza: Magyar kastélyszínházak I. rész: Grafikus ábrázolások a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 11., Budapest, 1963)

legutóbbi divat ezerint voltak öltözve, mégis valami különöe-groteszk hatást keltettek. Rövideeen kiderült, hogy a brünni vendégek beöltöztetett parasztok, akiket előzőleg táncmester tanitott be etikettezerü mozgásra és vieelkedósre. Különösen nagy derültséget keltett a nézők körében - irja Khevenhüller-Metsch - amikor a párok táncra perdültek, majd pedig /hogy a bohózatot következetesen végigjátsszak/ vacsorához ültek és ezüst evőeszközökkel az elő7/ kelőségeket majmolva enni kezdtek. A jobbágyoknak efféle bohóckodásra való felhasználása a XVIII. század főúri köreiben természetes volt, benne semmi visszatetszőt nem találtak. Ehhez hasonló látványosságoknak tekinthetők a divatoe paraeztlakodalmak, falusi vásárok, bucsuk és egyéb népi ünnepeégek, amelyeket a főurak egymáa mulattatására jobbágyaikkal rendeztettek. Ugyanaznap este az udvari lakájok egy kis francia darabot, Dancourt Les vacances c. egyfelvonásos vigjátékát adták elő.^/ Két nap múlva, augusztus 22-ón pedig parforce vadászat után ugyanez a társaság egy kis vigoperát mutatott be.

9

/ Augusztus 24-ón Regnard Les Ménéchmes c. 5 felvonásos vigjátékát ismételték meg főúri műkedvelőkkel. A darabot előzőleg, ugyanez év május 31-án Béceben mutatták be főran10 / gu dilettánsok az egészen szükkörü udvarnak. Az eredeti bécsi szereposztás a következő volt : Ménechme lovag - Loei gróf Fivére - Károly herceg Araminte - Daun grófnő Finette - a hercegnő 7/ Uo. 172-173. P. 8/ Uo. 173. p. 9/ Uo. 173. p. 10/ Uo. 174, p.