Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. második felében (Színháztörténeti könyvtár 10., Budapest, 1963)
Paulay Ede és a polgári középfajú dráma
hatott színházi ember ment a hatásuktól. Az is bizonyos azonban, hogy minden magyar kutató megkönnyebbülten sóhajtott fel. ha külföldi analógiákra hivatkozhatott, hiszen ezekről talált megfelelő szakirodalmat. Hazai hatásokat, előzetes adatfeltárás, támaszpont nélkül sokkal nehezebb igazolni. Holott Paulay kétségtelenül legalább annyira állott Szigligeti, az Egressy-féle rendezőpéldány-hagyomány, a Szerdahelyi-Prielle mutatta franciás összjáték és Molnár gazdag képzeletének a hatása alatt, mint amennyire rövid utazásainak impressziói, vagy elméleti munkák ihletése után Indult. Fejlődésének jelentős mozzanataként kell figyelnünk azt is, hogyan alakultak színházi kapcsolatai. Szigligeti felé szolgálatkésznek és engedelmesnek lennie, nemcsak az első időkben, hanem szinte az őrségváltás pillanatáig: magától értetődő volt. If Ju éveiben derűs baráti kapcsolat fűzte pályatársaihoz is. Ezek a kollégát kollégához fűző szálak azután egyre koptak. A legerősebbek elszakadtak; a színház több elsőrendű tagja fiatalon halt meg. A "vezértagok" közül Feleki és Szigeti voltak hosszú életűek: Felekit sohasem szerette, Szigetivel kihűlt a barátság, amikor a "bácai" ilyen jogcímen mindenféle jogot vindikált magának, s amikor romló emlékezete egyre használhatatlanabbá tette. A drámát - elsősorban a társadalmi színmüvet - uj erőkkel kellett feljavítani. A szerződtetések jórészt már Szigligeti utolsó éveiben megtörténtek, de a szerződtetettek zöme Paulay embere volt: tanítványa a Szini Tanodában. Az "öregeket" nehéz volt rendezni, mert még nem becsülték a rendezőt, nem értették meg jelentőségét. A fiatalokat lehetett. Paulay nap mint nap, egyik próbán ugy, mint a másikon, ült, kezében a ceruzával, s a keze ügyébe eső papirra vetette megjegyzéseit: X lépjen egy kicsit előbbre. Y beszéljen hangosabban. Z miért tartja ugy a karját, aho-