Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. második felében (Színháztörténeti könyvtár 10., Budapest, 1963)

Bevezetés

I. MOLNÁR GYÖRGY Én láttam, éltem nagyszerű Időket, Szoríthattam nem egy martirkezet, Megrészegített a dicsőség árja, Mely szétsugárzott egy ország felett. Elmultak az Idők, elvesztek véle Bajnokai, lealkonyult a fény, Sirjoknál eldőlt nagyság emlékével Kicsinységemben megmaradtam én . /Madách/ Molnár György alakja senkit sem hagyott közömbösen,aki kortársa volt vagy aki színháztörténettel foglalkozott. Emléke fennmaradt Jókai Mór és Arany László, Gyulai Pál és a "Kávéforráe" Íróinak oeuvre-jóben. A hivatalos történetírás kötelességszerűen osztotta Károlyi György grófnak róla alkotott lesújtó véleményét. /6/ Mások viszont hajlandók őt mint a legelső magyar realista - nem is rendezőt, de színészt ünnepelni. /7/ A kép igy kevéssé világos. Holott Molnár ellentmondásos, de egyáltalában nem megmagyarázhatatlan egyénisége egyformán távol állott a hivatásszerű ceepürágástól éa a monumentális szinészegyéniségtől. Már fentebb vázolt mélabús nemzetszemlélete és fejlődésének, lényének korlátai a vizuális, a képszerű megteremtésében kiváló rendesővé, de a virtuozitáson tul soha nem jutó színésszé tették. Mint rendező, haladó volt, mint színész, megállt 1849nél. Nem példátlan jelenség az efféle. Egyszerűen nem tu-