Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. második felében (Színháztörténeti könyvtár 10., Budapest, 1963)

Bevezetés

BEVEZETÉS 1849 határkőként zárja le a reformkort. A magyarság megkísérelte, hogy saját erejéből teremtse meg a feudalizmusból a kapitalizmusba való átlépés feltóteleit, törekvését azonban Világos lehetetlenné tette. - A polgárosodás megvalósítása nem a független nemzet müve volt, de lassan mégiscsak nekilendült. Az ötvenes években nehezen tudjuk nyomát felfedezni. A háború okozta gazdasági kimerültség, az elesettek ós klvándorlottak előidézte vérveszteség olyan lelki depressziót idézett elő, amelyben a mult lényegesen fontosabbnak látszott a jövőnél, a múltban pedig egy idealizált nép idealizált történetét keresték. /1/ Molnár György a reformkorban serdülő ifjú volt, a szabadságharcban tlzennyolcóveeen vett részt. Mind a nagy reménységeket, mind az ötvenes évek lehangoltságát legfogékonyabb életkorában vette át. Akár irodalmi munkásságát, akár gazdag levelezését vagy nagy rendezői megoldásait figyeljük, azt állapithatjuk meg, hogy állandó beállítottsága még legteremtőbb napjaiban is a meg nem szűnő nosztalgia 1848-49 után. Az elveszett paradicsom rendezője ő. /2/ A polgári izlés egyre határozottabb kibontakozása hatott rá. A polgár igénye a színpaddal szemben: a valószerű. A valószerű megteremtéséhez pedig egy összefogó kéz kell: a rendezőé. Abban, hogy a színpadon a kívánt nagyobb, realista hatás létrehozása a rendező feladata s hogy a rendező fontos, csaknem a legfontosabb személyiség a színpadon, Molnár egyetértett a napról napra előbbre haladó polgárosodással.