Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. második felében (Színháztörténeti könyvtár 10., Budapest, 1963)

Molnár György - A Bém hadjáratának bécsi ügyelőpéldánya

is kivánták. Az érdes modorú,sórtődékeny Molnár nehéz hely­zetben volt a Nemzeti Színháznál. Szubjektive, mint Szigli­geti és Paulay ellenlábasa, de objektive is: alig egy-két évet töltött a színháznál és nem ismerte ki magát elég ala­posan. Néhány rendezése Így sokkal nagyobb összegbe került, mint elődei pár évadnyi működése összesen. Mindig uj dísz­leteket csináltatott olyankor, amikor Páncsy, Egressy, Szigligeti egyszerűen odaírták a maguk idejében: ez és ez a régi díszlet. Hogy A vihar látványossága is sokba került s hogy erről bőven suttogtak az irodalmi- és művészkörökben, kiviláglik a recenziókból. Néhány évvel később azonban általánossá vált a látvá­nyos rendezés. Megjelent a világ színháztörténetének szín­padán Meiningen, és ugyanazok a körök térdet-fejet hajtot­tak előtte. Molnár rendezői eszménye, egyidőben a meIninge­nl herceggel, a látványos szinrehozatal volt, de Magyaror­szágon - mind a mai napig - csak Molnárnak szoktuk a szemé­re hányni, hogy a színházművészet fejlődésének, adott pil­lanatban, egy felsőbb lépcsőfokára hágott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom