Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

XI. Szakirodalom

Jcéppen cédula-katalógusa nyolcvanezer darab .szerzők és tárgyszavak szerint rendezett színháztörténeti repertóriufflcódulát foglal magába. Fokozatosan feldolgozásra kerUl minden olyan jelentősebb periodika, amely szinészeti anyagot tartalmaz. A Szinhóztudományl Intézet 1957 óta rendszeresen adja ki egyes színházak teljes müsorkatalógusót /Vígszínház, Népszínház, Magyar Szinház stb./,valamint neves színészeink szereplistáját a Színháztörténeti fü zetek c. kiadványsorozatában. Ezeknek az adattári munkáknak a célja, hogy megkönnyítsék a színháztörténeti kutatók munkáját. LEXIKONOK

. Szinészeti lexikonnak sem vagyunk bővében.Az első lexikólis kísérlet Link Báthory Románcsik Mihály Ma gyar színészek és színésznők életrajzai cimü munka /Kassa 1883./. Szinészeti tárgyú lexikonnal próbólkoztak a Magyar Művészeti Almanach szerkesztői is. Az Almanach 1908-tól 1913-ig megjelenő évfolyamainak függelékeként közölték a lexikonnak A-tól M-ig terjedő anyagát. A kizárólag magyar színészek személyi adatait feldolgozó lexikon ezzel meg is szakadt. 1930-ban egyszerre két szinészeti lexikon jelent meg. Az Országos Szinészegyesület kiadósában a Schöpflin Aladár szerkesztette négykötetes Magyar színművészeti lexikon ós a Győző Andor által kiadott kétkötetes Szinészeti lexikon Németh Antal szerkesztésében. Az előbbi csak magyar anyagot tartalmaz, sok hibával, az utóbbi általános érdekű és tudományos igényű munka. Az utóbbi 30 óv anyagából lexikális feldolgozásunk nincs. Sok színházi vonatkozású anyagot nyújt a Tóth Aladár szerkesztésében megjelent Zenei lexikon /Bp. 1930./, továbbá a Filmlexikon /Bp. 1941./ ós a Rádióhallgatók lexikona

. /Bp. 1944./. Id. Szinnyei József