Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai II. (Színháztörténeti könyvtár 8., Budapest, 1962)

IV. A szinházi sajtó

lönböznek egymástól. De valamennyiből egyformán hiányzik az ujságiró nyilt állásfoglalása, a kritikai mozzanat. Mindamellett tisztában kell lennünk azzal, hogy még a legsemlegesebb hir terjedelme és megfogalmazása is rejthet magában burkolt értékelést. Értékes színháztörténeti forrás a nekroló

g, amely az egyes színészek halálát bejelentő, de egyben a művész pályafutását röviden áttekintő és bizonyos fokig értékelő közlemény. Hogy egy nekrológ nemcsak az elhunyt művészről, hanem az iráe koráról is milyen áruló dokumentum, arra példaképpen felhozhatjuk a Déryné haláláról szóló 10 soros közleményt a Vasárnapi Újság 1872. 41. számában. A nekrológ terjedelme és hangja elárulja azt a teljes közömbösséget és érdektelenséget,amely az elfelejtett nagy művésznővel szemben a kiegyezés utáni Magyarországon megnyilatkozott. Legjelentősebb műfaja a szinházi sajtónak a kritik

a, amely esztétikai értékelés formájában a kritikus magánvéleményét,illetve gyakran a lap hivatalos társadalmi-politikai állásfoglalását juttatja kifejezésre a szinházi produkcióval szemben. A kritikával mint színháztörténeti forrással alább részletesebben foglalkozunk. Ezeken a műfajokon kivül közölhetnek a lapok színházi cikkeket, tanulmányo

kat és szinházi műso

rt is. A szinházi sajtótermékeket több csoportba oszthatjuk. Vannak kimondottan színházi .jellegű lapo

k /napilapok,hetilapok, havi és negyedéves folyóiratok/, de vannak a napi sajtónak, illetve közérdekű hetilapoknak ée folyóiratoknak szinházi vonatkozású közleményei is.

1^ A szinházi lapok is sok tekintetben eltérnek egymástól, célkitűzéseiket illetően. 1/ Pukánszk.vné Kádár Jolán

: Szinházi újságok Magyarországon!Szinészeti lexikon. Bp. 1930. II. 856-857. p. Jónás Alfréd

: Szinházi lapok az Országos Széchényi Könyvtárban. M. Könyvszemle 1943. 74-76. p. - 5 -