Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai II. (Színháztörténeti könyvtár 8., Budapest, 1962)

V. Emlékiratok

A Vigszinház története még két másik memoárban is megelevenedik előttünk. Az egyik Hegedűs Gyuláé, aki a szinház 25 esztendejének eseményeit mondja el vázlatosan, s közben Keglevich Istvánra, Lánczy Ilkára, Nikó Linára, Harmat Hedvigre és Varsányi Irénre emlékezik.

ly

/ Munkáját a Vigszinhás 25 éves műsorának kimutatásával zárja. A másik Bárdi Ödön emlékezése A régi Vígszínházró

l.

2 Anekdotázó előadása mellett sok értékes adatot is közöl,melyeket a Vigszinház majdani történetirója felhasználhat. Az esemé]nyek értékelésében a Vigszinház iránt érzett rajongás és elfogultság sokszor tévútra vezeti, de őszinteségében nem kételkedhetünk. A magyar kabaré memoárszerűen megirt történetét találjuk Nagy Endre A kabaré regény

e cimü munkájában. Az emlékezés a Bonbonniere kabaré 1907. évi megnyitásával kezdődik és az 1913. évvel záródik. Nemcsak forrásértékű munka,hanem egy kitűnő tollú iró művészi irása. Először a Nyugat adta ki 1935-ben,második kiadása a Várad-Pest-Párizs cimü gyűjteményes kötetben jelent meg Nagy Endre egyéb visszaemlékezéseivel együtt.^ Alapi Nándor az Országos Kamaraszínház faluzó vándorlásainak történetét mondja el és háromezer vidéki előadás kimutatását állitja össze Vándorlásun

k cimü munkájában. Statisztikai kimutatásai megbízhatóak* 1/ Hegedűs Gyula

: Emlékezések. Bp. 1921. 2/ Bárdi Ödön

: A régi Vigszinház. Bp. 1957. 3/ Nagy Endre

: A kabaré regénye. Bp. 1935. 4/ Nagy Endr

e: Várad - Pest - Párizs. Bp. 1958. 5/ Alapi Nándor

: Vándorlásunk. 1-3. k. Bp., 1926.,1929., 1931. - 44 -