Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai II. (Színháztörténeti könyvtár 8., Budapest, 1962)

IV. A szinházi sajtó

IV. A SZÍNHÁZI SAJTÓ A eajtó mindig fontos, ha nem is egyetlen forrása volt a színháztörténeti kutatásnak. Általában közeli kapcsolatban áll a színházakkal, gyorsan és közvetlenül regisztrálja az eseményeket, az előadásokról készült beszámolóival és kritikáival bizonyo s fokig a közönség magatartásának is fokmérője. Mindenekelőtt fontos a sajtótermék politikai irányzaténak tisztázása. Egy szinházi hirt, cikket, vagy kritikát osak akkor tudunk helyesen értékelni, ha ismerjük a lap politikai állásfoglalását és a szinházhoz való viszonyát. A kritikák dicsérő vagy támadó hangjában sokszor egyéni érdekek is megbújnak. Hányszor találunk példát arra, hogy egy kritikus azért támadta meg a szinházat, azért csepülte le valamelyik produkcióját, mert darabját nem fogadta el az igazgatóság. Éppen ezért megtörténik, hogy ugyanarról az előadásról a legellentétesebb véleményeket olvashatjuk a különböző lapokban. Mielőtt hozzákezdenénk a különféle szinházi vonatkozású periodikák ismertetéséhez, röviden érintjük azokat a műfajokat, amelyekkel ezekben a sajtótermékekben találkozunk. A hl

r a sajtó legősibb és legsajátosabb műfaja. A legelső hírlapok elsősorban hireket közöltek. Tudósitani a közönséget az elkövetkező vagy a már lezajlott eseményekről minden szinhári újság vagy napilap legfontosabb feladatai közé tartozott. - 3 -