Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai II. (Színháztörténeti könyvtár 8., Budapest, 1962)
IV. A szinházi sajtó
A német hírlapok közül már a XVIII. században a Preasburger Zeitun g és a Vereinigte Pester und Ofner Zeitun g közölnek egyszerű szinházi beszámolókat. Később a Pester Tageblat t . majd a Pesther Journa l, a Pester Lloy d ós a Neues Pe e' e r Journa ^ Írnak rendszeresen kritikákat a fővárosi német és magyar színházak előadásairól. A magyar hírlapok közül a Magyar Hírmond óban, a Hazai és Külföldi Tudósításo kban találjuk az első szinházi híreket. Hírlapirodalmunk azonban csak a XIX. század második harmadában vesz lendületet s alakítja ki ma is ismert modern körvonalait. A Pesti Hirla p. Pesti Napl ó, később Budapesti Hirla p. Magyarorszá g. Népszav a azok a hosszú életű napilapok, amelyek rendszeresen közölnek szinházi kritikákat. A Tanácsköztársaság idejének legjelentősebb lapja a Vörös U-1 ság. 4jkét világháború közötti időből jellemző forrásértékű kritikák találhatók még" a Nemzeti U.jsá g. U.1 Nemzedé k. Magyarsá g. U.1 Magyarsá g cimen megjelent Jobboldali hírlapokban is. A felszabadulás után a Szabadsá g. Szabad Né p. Népszabadság. Népszav a és a Magyar Nemze t kritikái a legjelentősebbek. A ault századi kritika főleg a folyóiratokban jelentkezik, 8 csak a század vége felé vonul át a napilapok szinházi rovatába. A kétféle kritika között Jelentős különbség van. A napilap kritikája általában közvetlenül az előadás után, "melegében", sokszor elnagyoltan és korlátolt terjedelemben készül. A hetilapok és más folyóiratok kritikái viszont csak bizonyos idő elteltével, meggondoltabban,részletezőbben elemzik az előadást és terjedelemben sincsenek olyan szűk határok közé szorítva, mint a napilapok kritikái. Folyóiratokban gyakran találkozunk összefoglaló kritikákkal, amelyek egy-egy szinház egész évi működését foglalják össze, vagy egy év teljes szinházi képét elemzik. Szek
