Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai II. (Színháztörténeti könyvtár 8., Budapest, 1962)

IV. A szinházi sajtó

kritikus csak félmondattal emliti a szinészi játékot, vagy a szinházi előadás egyéb mozzanatait. Világosan csak Rakodozay Pál ismerte fel a mimografikus kritikának színháztörténeti jelentőségét, s ő próbálta módszerét szinészéletrajzaiban alkalmazni«."

1"^ Arról természetesen nem lehet szó, hogy egy kritikus a szinészi alkotás vagy az előadás minden mozzanatát megrögzítse. Inkább csak arról, hogy kiragadja a szinpadi produkció leglényegesebb mozzanatait s ezt leirva, mondja el kritikai véleményét. Kárpáti Aurél, aki ennek a mimografikus kritikának legjelentősebb élő képviselője, a következőket mondja: "Kritikusaink túlnyomó része nem ébredt még annak tudatára, hogy amikor a szinészről ir, nem csupán birálja, de meg is örökiti annak alkotását, végső soron tehát a je2/ len magyar színészet történetét irja." A szinikritikának mint forrásnak tehát az a jelentősége, hogy az előadásról közvetlen szemlélet alapján utólagos beszámolót tartalmaz, ebben a beszámolóban biráló törekvés nyilatkozik meg, s esetleg az előadás lefolyásának néhány mozzanata is megőrződik. Vagyis hiteles adatokat kaphatunk az előadás megtörténtéről, a benne szerepelt szinészek személyéről, a kritikus, illetve rajta keresztül a közönség bizonyos rétegének állásfoglalásáról, s esetleg a szinészi alkotás, a rendezői elgondolás, díszlet és jelmeztervező munkájának egyes részleteiről."^ 1/ Rakodczav Pá

l: Szinpadi tanulmányok. Bp. 1881. - Kakodczav Pál

: Egressv Gábor és kora. I-II. k. Bp. 19TT7 2/ Kárpáti Aurél

: Kántorné. Bp. 1954. 57. p. 3/ Baver József

: A szini kritikáról. A Nemzeti Játékszín története. Bp. 1887. II. k. 319-347. p. - Ambrus Zoltán

: A kritikáról. Bp. 1920. - Ba.lza József

: Dramaturglaiés logikai leokék magyar szinibirálók számára.Öszszegytijtött munkái. V. k. Bp. 1899. - Bgresev Gábor: Párbeszéd Szebeklébi és Bgressy Gábor kbzött színészeti dolgokról. Buda. 1842. - 17