Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

Egressy tehát már bőven élt nemcsak a romantikus rendezéstől eltanult látványos tömegjelenetek lehetőségeivel, hanem használt változási függönyt is, és kisebb teret kivánó jelenetet le játszatott ez eló'tt, mig a szinpad nagyobb részén eló'készitett pl» egy színpompás koronázási menetet.99/ Minden arra vall, hogy észrevétlenül,, a nélkül, hogy akár maga a rendező", akár a kritikus észrevehette volna, helyet kért a színházban a polgári közönség, a maga polgári Ízlésével, Franciaországban, fejlettebb társadalmi viszonyok között, már Diderot és Beaumarchais a valószerűt emlegetik, de nyiltan itt is a XIX. szá— zadban mondják ki, hogy Shakespeare közönségének jó lehetett a csak jelzett szinpad, de a párizsiak nem erzsébetkori angolok, hanem francia polgárok, akik a természet egyre hivebb utánzására vágynak.-^O/ £

s akármit gondoljunk is Vahot tele, hogy megillette a nyugdíj és azt hosszú évtizedeken keresztül élvezte is /. Hubenay János, Udvarhelyi Sándor, Szilágyi Pál, az ünnepelt színésznő apja és Hubenayné /nem a már korábban meghalt, kiváló tehetségű Magda Lujza, akit Vörösmarty költeményben siratott el, hanem sógornője, segédszinésznó'/ kezében voltak. 99/ A változási függöny német földön is ez idő tájt jött szokásba, 1. Zglinicki, Friedrich: Die vierte Wand. Theater der Zeit, 1952. /VII. évf./ 6. sz. 28-31. "^^Allevy i. m. 147. skk.