Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

A dráma központi fontossága, a megfelelő előadók, s evvel a két alapkövetelménnyel kapcsolatban a szép szinpadi beszéd: ime, Szigligeti rendezői programja, "Első feladatunk - irja évtizedekkel későbben, már a Színi Tanoda fennállása idején - a növendéket az IrocLalö i nyelv legtisztább s legszabatosabb kiejtésére megtanítani, .., Igaz, hogy a szinész nem sajái szavait mondja; de mások szavait sohasem fogyja tisztán, szabatosan, s a szavaknak minden egyes tagját a kellő időmértékben kiejteni, .ha a nyelvtant tökéletesen nem érti,"'^' Mintha, csak Bajza harminc évvel korábban leirt szavait ismételné: "Semmi re se figyeljenek színészeink anynyira, mint a* beszédre, ha a* beszéd tiszta, értelmes, jellemző, a

r külső fogyatkozásokat könnyebben megbocsátjuk. A

s beszéd, a* szavalás az, mi a* színészetet színészetté teszi, e

f nélkül nincs e* pályán üdv,"75/ Nyilvánvaló, hogy a fiatal Szigligeti véste tudatába ezt a tanítást, az öreg.csak megismételte, Anná.l kevésbé volt Szigligeti - sem a husz éves, sem a hatvan - a szcenika rabja. Nem tartotta töhbre a közönség óhaját az irói egyéniségnél. A szinpadi illúziókeltés eszközeit nem sokra becsülte. Számára "előa'dó színészek" átvitt értelemben sem jelentették "a szinház egész gépezetét". Ellenkezőleg: Írásban adta, hogy ' Szigligeti i. m. 539. 75y/

Athenaeum, 1841. II. k. /okt.7./ Szebeklébi /Bajza József/ kritikája Seribe: Egy pohár viz c. színmüvéről.