Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

kultusza is* Sem a francia szinpadi hagyomány, sem a hatására kialakult német játékstílus nem volt barátja a sok mozgásnak. Immermann^még azt kifogásolta, hogy Shakespeare-nél túlteng a mimikai elem a retorika rovására, holott fordítva kellene lennie. De azért a század végére már általánosan elfogadott az a mozgáselmélet, amelyben J* J. Engel meglehetősen széles gesztusokat engedélyez s a Meil-féle illusztrációk érzékeltetik is ezeket. Az irtózat, a harag, az elragadtatás stb, érzelmeinek tolmácsolására az illusztrátor bizonyos gesztusokat rajzol eló'. A. felemelt karokkal való térdre hullás szerepel a tanácsolt szinpadi mozdulatok között. 49/ Az elsó' magyar Rolla, noha pontos adatunk nincs rá, ezúttal ismét Benke, a forditó lehetett. Érdekes, hogy bár a mü egyenes folytatása a kilencvenes években népszerű Nap szüzének,, csak egyetlen alkalommal fordul elő", hogy a Rollát megeló'zó'leg adják: 1812. május 21-én. /22-én adták a Rollá-t./ A fó' vonzóerő' tehát Rolla szerepében rejlett, aki a kor'férfiideálját testesítette meg: bátor.., önfeláldozó, ó'szinte, s ami a legfontosabb, haláláig hiven és re4

'/idézi Kádár fenti cikkében; 24» Daunicht, Richard: Johann Friedrich Löwen» Theater der Zeit, 1955. 6. sz

e} 13-17. Daunicht, R.: Von der Beredsamkeit des Leibans* Uoc

Î 8, sz.