Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)

III. Színházi almanachok

A század második harmadában a vidéken mindjobban elszaporodó társulatok is számos zsebkönyvben számolnak be működésükről. Ezeknek legnagyobb része egyáltalán nincs feldolgozva irodalmunkban. A szinházi almanachok forrásértéke igen nagy. A társulati névsort és a napról napra kimutatott műsort általában hitelesnek lehet elfogadni. Szerzőik a társulat súgói, akiknek az elmúlt évre vonatkozó adatok /színlapok, számadások stb./ rendelkezésűkre álltak, s ők maguk az események közvetlen szemlélői lehettek. Viszont nem voltak különösen müveit emberek, ezért ajánlatos az általuk felsorolt szerzők és cimek ellenőrzése,mert eliras, torzítás, tévedés gyakran előfordul. A társulati névsorok és a lejátszott szinmüvek jegyzékén kivül számos magyar zsebkönyv szinmüvek szövegét-is közli. Ezek ugyan többnyire nem éppen magas színvonalú,irodalmi értékű müvek, hanem rendszerint a társulat sikeres darabjai. Érdekességük, hogy sehol másutt fel nem lelhetők, s rendkívül jellemzőek a korra, a közönség Ízlésére és a társulat műsorára* Értékes adatokat szolgáltatnak a kor dramaturgiai és színháztörténeti műveltségéhez azok a kisebb-nagyobb színházesztétikái és színház-történeti értekezések, amelyeket - a német zsebkönyvhöz hasonlóan - a magyar zsebkönyvekben is megtalálunk. Itt bukkannak föl a magyar szinészettörténet első próbálkozásai is. így például az 1810. évi Magyar Játék-Szini Almanach- ban Benke József megírta a Nemzeti Játszó Társaság történetét 1806-tól 1810-ig.Ez a kis tanulmány szervesen kapcsolódik Endrődy János a Magyar Játékszín cimü négykötetes munkájának bevezetőjéhez, amelyben Endrődy az első magyar színjátszó társaság történetét mondja el. Az 1814-ik esztendőre készült almanach érdekessége, hogy Schiller esztétikai tanulmányának magyar fordítását közli A Játékszín címmel. Valószínűleg Benke József fordi-