Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)

II. Színlapok

A színlapok adatait már a XII. század közepétől kezd­ve a műsorújságok is közlik, de az ezekben megjelent szin­lapmásolatok sokszor hibás adatokat tartalmaznak, ezért csak ellenőrzéssel használhatók fel. A színlapok első gyűjtői magánszemélyek voltak. Ná­lunk többek közt Fáncsy Lajos, id. Szinnyei József, Ra­kodczay Pál, Krecsányi Ignác gyűjtöttek szinlapokat. De egyes színházakban is találkozunk ilyen értékőrző törekvés­sel. A pest-budai német szinházak szinlapjait valószínűleg rendszeresen gyűjtötte a színház igazgatósága; erre vall egységes kötésben fennmaradt sorozatuk. A Nemzeti Színház­ban Festetics Leó kezdte el a színlapok köttetését, s ezt a rendszert Radnótfái is folytatta. A Vígszínházban hasonló törekvés érvényesült. A köteles példány bevezetése óta /1897/ a rendeletben körülirt szervek - elsősorban az Országos Széchényi Könyv­tár Plakáttára - kaptak egy-egy példányt a nyomdákban elő­állított szinlapokból. A Széchényi Könyvtár 1949-ben léte­sített Színháztörténeti Osztálya és az 1952-ben életrehi­vott Országos Színháztörténeti Múzeum régi szinlapanyagát vásárlás utján is gyarapítja. Ma az ország legnagyobb szinlapgyüjteményét az Or­szágos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályán ta­láljuk. Ez a hatalmas, közel háromszázezer darabot számláló gyűjtemény fokozatosan alakult ki és különböző forrásokból gyarapodott. A Széchényi Könyvtár szinlapgyüjteményének alapjait már a mult században lerakták. Gyulai Pál A phllosophu sról irott cikkében már 1881-ben hivatkozik a Nemzeti Múzeum szinlapgyüjteményére.' 1 ' 2 / 1951-hen Pukánszkyné Kádár Jolán rendezte a Széchényi Könyvtár szinlapanyagát, A rendezés Gyulai Pai r A philosophus. Vas. Ujs. 1881. 39. sz. 524-252. p. - és Dramaturgiai dolgozatok. Bp. 1908. II. 515. p. - Gl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom