Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)

II. Színlapok

el. Gyakran még üzleti vagy közérdekű hirdetések is helyet kaptak a XIX. század első felének szinlap jain.

87 A legtöbb szinlap feltünteti a szinház helyárait is. Ezek az adalékok különösen a szinház gazdaságtörténete szempontjából igen fontosak. Következtetni lehet belőlük arra, hogy milyen társadalmi rétegekre számított a szinház. s ha a nézőtér befogadóképességét is ismerjük, rekonstruálhatjuk az egész belső kalkulációt. A barokk színpadokon már igen nagy szerepe volt a dekorációnak. A XVTII. századi színpad igazi ura a díszlettervező. Ezért korán feltűnik a szinlapon a díszlettervező és szinházi festő neve. Az Esterházy szövegkönyvekben található színlapok gyakran emiitik Carlo Quaglio és Pietro Travaglia nevét.^ A városi színházak német szinlap

jain is találunk utalásokat a dekorációk készítőire. A rendező nevének feltűntetése a szinlapon csak jóval később, a XIX. század közepe felé kezd rendszeressé válni. A magyar szinházak közül először a Nemzeti Színház nyomatta ki a rendező nevét a szinlapra 1843, július 1-ón. /Auber: A portici néma

. Eendezte Konti Károly./ A jelzés ettől kezdve, 1831. március 16-ig, minden egyes darabnál - a műsordarab oknál is - megtalálható, s csak ritkán marad el. 1851. március 17-től 1855. április 9-ig semmi nyoma a rendező nevének. 1855» április 10-től kezdve ismét megjelenik a jelzés s megmarad egészen 1870. október 30-ig. Ezek a rendezők azonban /Konti, Fáncsy, Szentpétery, Lendvay, Egressy, Tóth József, Szigeti,Paulay/ akkor még csak alkalmi játékmesterek voltak,akik színészi foglalkozásuk mellett vállalkoztak egyes darabok betanítására. A rendező önálló művészi munkaköre ekkor még nem alakult ki. Talán csak Kádár Jolán

t a budai és pesti német színészet története 1812-ig. Bp. 1914. 50-52.

p. Horányi Mátyás

; Eszterházi-vigasságok. Bp. I960,