Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)

II. Színlapok

II. SZÍNLAPOK Nagyon fontos forrása a színháztörténeti kutatásnak a szinlan

. A színház és a közönség kapcsolatát szolgálja,feladata az előzetes tájékoztatás, Nyomtatott - néha kéziratos - formában közli a közönséggel a szirtre kerülő, vagy műsoron futó darabokra vonatkozó tudnivalókat. Annak megfelelően, hogy a különböző korokban a színtársulatok vezetői mit tartottak szükségesnek közölni a közönséggel, illetve mit tartott fontosnak a közönség, a szinlapok tartalma, szerkezete és külalakja is változott. Első magyarországi szinlapként szokták emlegetni egy ismeretlen bártfai passiójáték kéziratos szereposztását, Valójában nem szinlapról van szó, csak a szinjáték-elökészitői részére készült kéziratos feljegyzésről, amelyen a szerepek mellett a szereplők nevei is láthatók. De sem az előadásra kerülő mü cime, sem az előadás helye és ideje nincs rajta feltüntetve, tehát éppen azok a lényeges mozzanatok hiányoznak róla, amelyek a közönség tájékoztatását szolgálnák, vagyis amelyek szinlappá avatnák.

2

^ A modern szinlap magyarországi őseit az iskoladrámák programjaib

an vagy argumentumaib

an kell keresnünk. Ezek a Abel Jenő

: A s s imígy Bártfán a XV. és XVI. században. Szazadok7 1884. 22-51. p. 2/ Kardos Tibor ..- Dömötör Teklá

t Régi magyar drámai emlékek. Bp. 195P. 1. k. 299-305. P

.