Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)
A magyar színháztörténet tárgya, feladata és módszerei
turális igényei hivták életre; a Nemzeti Szinház megnyitását hosszas politikai viták előzték meg és avatták nemzeti üggyé, a XIX. század végén megnyiló magánszínházak mögött pedig az uj lehetőségeket kereső magántőke üzleti érdekei álltak. A magyar színháztörténet tematikus szempontjai mellett nagy jelentősége van a feldolgozás módszerének . Hont Ferenc emiitett tanulmányában, ahol a polgári szinháztörténetirás birálatát is adja, vázolja egy marxista szinháztörténet módszertani alapelveit. A magyar szinház történetét mint a magyar társadalom történetének szerves részét kell vizsgálnunk. Fel kell tárni a magyar társadalom gazdasági és politikai történetének összefüggéseit a szinház történetével. Az egyes eseményeket nem ragadhatjuk ki természetes környezetükből,hanem vizsgálatukat csak az egész magyar kultúra, elsősorban a magyar irodalom fejlődésével szerves kapcsolatban végezhetjük el. A szinház egyes jelenségeinek azonban nemcsak szinkronikus összefüggéseire kell rámutatnunk, hanem a történeti mozzanatokat folyamatként kell felfognunk, hogy diakronikus kapcsolataik is megvilágítást nyerjenek. Az ellentétes politikai érdekek és művészi áramlatok küzdelmének feltárása segit bennünket az egyes mozzanatok valódi színháztörténeti értelmének megfogalmazásához. Végül az adatok nyomán feltárt kép nem maradhat semleges, objektivista tárgytörténet, hanem "marxista-leninista értékelést kell tartalmaznia minden színháztörténeti jelenségről, világosan és pártosan kiemelve szinjátékhagyományunk értékes, haladó, továbbfejlesztő elemeit, feltárva a káros örökség továbbélő maradványainak gyökereit."^ ?/ Hont Ferenc: Tézisek a magyar szinház történetének tankönyvéhez. Színháztörténeti Ertesitő, 1954. 71-76. p. Uo.
