Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)
A magyar színháztörténet tárgya, feladata és módszerei
A színházi közönség magatartását sok minden "befolyásolhatja. Gyakran csodálkoznak azon, hogy gyenge vagy közepes színmüveknek nagy sikerük van, viszont kitűnő irodalmi müvek megbuknak. Ennek egyik fő oka, hogy a közönség egységben látja a színjáték minden tényezőjét, a drámaíró, rendező, szinész, díszlettervező stb. munkáját, s ítéletét erről az egységről mondja ki. Tetszésnyilvánítása nem a drámairónak vagy a színésznek szól külön-külön, hanem mindenkor az előadásnak. Am i kor gye age műnek is tapsol, vagy a kitűnő előadást, vagy egy kiemelkedő színészi alakitást jutalmaz vele,ha pedig egy egyébként értékes szinmüvet buktat meg a színpadon, nem az iró ellen támad, hanem az előadás hiányosságait itéli el. Ebben az esetben az iró a rossz előadásnak csak áldozata. A színháztörténet értékrendje tehát egészen más, mint az irodalomtörténeté. Pontos tényezője a darabok sikerének az aktualitás . Minden szinre kerülő müvet meg kell vizsgálni abból a szempontból, van-e benne valami nyilt vagy rejtett utalás az előadás korának társadalmi vagy politikai viszonyaira. A közönség magatartása ugyanis nemcsak esztétikai értékítélet, hanem mindenkor politikai állásfoglalás is. Nem igaz az a sokszor hangoztatott állitás, hogy a klasszikusokat bármikor műsorra lehet tűzni, mert örök aktualitásuk van. Szophoklész, Molière, Shakespeare és Ibsen müveinek is vannak aktuális pillanatai, amikor még azonos értékű előadás esetén is más és más hatást váltanak ki. Ennek az aktualitásnak a vizsgálata és értékelése hálás feladat a kutató számára. A közönség politikai állásfoglalása döntő módon befolyásolja az előadás fogadtatását. Az osztrák hatóságok már a XVIII. századtól kezdve figyelemmel kisérték a Magyarországon szinre kerülő színmüvek tartalmát, s egyeseket vagy egyáltalán nem engedtek előadni, vagy törölték kifogásolt részeiket. Később arra is rájöttek, hogy nemcsak a szöveg, hanem az előadás, a szövegtől függetlenül is pro-
