Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)
II. Színész és szerep
Ebben azt mondja, bogy Gertrudisban élő asszonyt látott a szerep holt betűi között, szenvedélyekkel, emberi gonoszságokkal terhelt élő asszonyt, s ezt igyekezett a színpadon megvalósítani. A Csongor és Tündét Paulay Ede 1879. december 1-én, a Vörösmarty emlékére rendezett előadáson mutatta be. A bemutatón Tündét Márkus Emilia alakította. A Havi Szemle cimü folyóiratot kivéve, az újságok dicsérettel emlékeznek meg az előadásról, amely nem maradt elszigetelt jelenség, hanem a Nemzeti Szinház állandó műsordarabjává lett. A bemutató a fiatal gárda sikere volt, akik már elsajátították az emelkedett és költői szinpadi beszéd titkát. Tündét csak 6 éven át játszotta Márkus, utoljára 1885. december 1-én. A Csongor és Tünde bemutatójának 53- évfordulójára uj betanulásban hozzák szinre a darabot. Tünde 53 év múlva Mirigy szerepében jelent meg a szinpadon. Márkus Emilia lényében annyira fiatal maradt, hogy nem tudott öreget játszani. Attól félve, hogy nem lesz elég öreg, kevés öreg szerepét többnyire túljátszottá. Mirigyet kétszeresen nem szerette, öreg is volt, csúnya is volt. Mármint a maszkja, amelyet a jelmezzel együtt Nagyajtay Teréz tervezett. Márkusra jellemző kedves történet maradt fenn erről az alakításáról. Amikor a próbák idején a félhomályos szinpadra lépett, Így szólt: n Ilyen világitás mellett én még Tündét is játszhatnámí H Az ember tragédiája Éva szerepét Jászaitól vette át, de mindössze három éven át játszotta, 1897-től 1900-ig.Tóth László a Nemzeti Újságban igy emlékszik vissza Márkus Emilia Évájára: "Amikor átvette Éva szerepét, a színháznál sokan féltették a szereptől... Jászai után kellett játszania. Éva minden jelenetét talán egyetlen színésznő sem tudja egyforma tökéletesen megoldani. De bizonyos, hogy senki sem volt, akinek több rész sikerült volna tökéletesebben, mint neki. A paradicsomi Éva, az egyiptomi rabszolganő, a bizánci Izóra, Kepler felesége és mindenek felett a londoni kép-