Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)

II. Színész és szerep

lásával aratott diadalt.Ezután következett a legemlékezetesebb alakítás, amelynek sikere szinte elhomályosította Francillont, vetekedett a Kaméliás hölgyével és a Folt, amely tisztit Matildjával is. Ez Maeterlinck Monna Vannája volt. "Eljöttem, ahogy kivántad... " idézte még évtizedek múlva is a művésznő Monna Vanna szállóigévé vált hires mondását, amikor megjelenik Prinzivalle sátorában, egyetlen köpenyben, amely alatt nem visel semmit. Márkus Emma ebben a jelenetben felcsigázta a vágyakat, felkorbácsolta a szenvedélyeket, a művészi palástba burkolt érzékiségnek oly példáját adta, mely páratlan a magyar színpadon. Az előadásnak olyan közönségsikere lett, amelyre még a minisztériumban is felfigyeltek és Somló Sándor miniszteri elismerő leiratot kapott az előadásért. Márkus Emma hires Monna Vannáját ezután az egész ország megismerhette, mert vidéki vendégjátékai alkalmából soha nem mulasztotta el ezt a nagyszerű alakítását műsorra tűzni. A szelid ártatlanság, a szende báj csodálatos ábrázolása volt Melissinde, Edmond Rostand Napkeleti királykisasszonyában, ebben a különös veretű, zengő sorokban áradó verses játékban /Benedek Marcell fordította/. Amint kilépett a kitáruló ércajtó mögül, fehér liliomokkal a karján, szőke hajának leomló dus hullámaival, lesütött szemekkel a térdelő lovag, az ő szerelmetes, de beteg trubadúrjának rajongó követe elé, lassan fölemelte a szempilláit, tágra nyitotta a szemét és - az egykorú emlékezések szerint ettől a pillantástól ibolyakék lett az egész szinpad és a nézőtér előtt mintha kihasadt volna a legragyogóbb nyári adriai kékség, amikor az ég és a viz Összeolvad a csodálatos kék ragyogásban. Pedig nem törtónt semmi, csak Márkus Emma kék szempárja rávillant a színpadra. Nagyon szerette ezt a szerepét, magáért a darabért is, de különösen a káprázatos, pompás ruhákért, amelyeket ebben viselt.