Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)
I. Ember és szerep
lakást, majd 1912-ben a Hűvösvölgyben építtetett villát, s ott lakott haláláig. A vlHát,a Herczeg Ferencével szomszédos telken,Janszky Béla és Szivessy Tibor műépítészek terve szerint, neoreneszánsz stilusban épitették. Hatalmas márvány hall, ebből nyilt a könyvtárszoba, a "zöld" szalon, az óriási ebédlő, mig a lakószobák az emeleten voltak. A "toronyban" is volt kétszobás lakosztály, amelyben az első világháború alatt Nijinskyék laktak - internáltként. /Nijinskyék éppen látogatóban voltak a hadüzenet idején, s mivel orosz állampolgár volt, bár anyósa villájában lakhatott, de internáltként tartották nyilván,/ Negyedszázaddal később ugyanitt lakott az elborult elméjű nagy művész.Akkor is háború volt, amely azonban nem kimélte a front mögötti területeket, nem kímélte Budapestet sem. A bombázások elől Nijinskyt felesége először Sopronba, majd onnan Ausztriába vitte. Az első világháború alatt a villában sebesült katonákat ápoltak, s Márkus Emilia a színház kényszerszünete alatt tevékeny részt vett a Vörös Kereszt munkájában, amiért aztán több színésztársavai együtt ő is megkapta a Vöröskereszt Hadiékitményes II. oszt. díszjelvényét. A villa hamarosan a budapesti, sőt a külföldről Budapestre látogató művészvilág egyik központja lett. Teák, estélyek, fogadások, ebédek, vacsorák követték egymást a még mindig pazarul berendezett villában, amelyhez természetesen inas, szakácsnő és szobalány tartoztak. A hires számozatlan bérkocsit, amelyet Márkus hosszú időn át hitelbe vett igénybe, Párdány okos gazdálkodása folytán gépkocsi váltotta fel. Márkus Emma fiatalkorában kitűnően lovagolt, ügyesen hajtott, de autót nem vezetett soha. A gépkocsit rendszeresen Párdány vezette, de volt inas-soffőrük is. Érdekes csoportkép őrzi Schratt Katalin, a hires bécsi színésznő látogatását Márkus Emiliánál. A felvétel a villa halljában készült, s a háziasszonyon és vendégén kivül Tessa, Ódry Árpád, Párdány Oszkár, Lenkei Hedvig és férje László Ferenc, Reimers Georg, a
