Frantisek Kubr: F. Kubr: A cseh munkásszínjátszásról. (Színháztörténeti könyvtár 3., Budapest, 1961)

Szovjet munkásszinház

SZOVJET MUNKiSSZINHÁZ A szovjet színháznak a húszas évek eleje óta lelkes hlvel akadtak. Mindazt, a szovjet szinház átalakulásáról és vívmányairól nyomtatásban megjelent, mohón olvasták. A művészet a Szovjetunióban már nem volt többé magán

ügy, az állam és a szakszervezetek ügyévé vált, a népet és a szocialista társadalom eszméjét szolgálta. Már ezek as alapvető változások is egyetértéssel találkoztak, és gondolkodásra késztettek. Színházi emberek olyan művészek képeit látták, akik népgyűléseken léptek fel, emelvényeken, autókarosszériákon és vasúti kocsikon táncoltak, énekeltek és szavaltak. Ez mérhetetlenül izgalomba hozta őket. Viták folytak a szovjet rendezők merész formai kísérletezéseiről. Meglepőek voltak a konstruktivista színpadi felszerelések képei, a játékfelületek, létrák és hidak sokasága miatt. Mindenekelőtt Tairov és Meyerhold nevét hallottuk. Velük szemben a realista Sztanyiszlavszkij elavultnak tűnt és túlhaladottnak. A DDOŐ folyóirata is megjelentetett egy sor hírt a szovjet színház uj áramlatairól. Marie Hajerová, Josef Herá és Jindrlch Honzl cikkeket irtak ós előadásokat tartottak, amelyben azt tanácsolták a munkás sz

injátszóknak, hogy a hasznosat és az ujat alkalmazzák az előadásaikban. Különösen a szavalókórusok, az élőujSágok és a Kékzubbonyosok csoportja találna visszhangra as ifjúságnál és használna a műkedvelő színjátszóknak. A műkedvelő színház hagyományainak éppen a kis sziapadformák feleltek meg. A régi és bevált formáknak ezentúl uj tartalmat kellett szolgálniuk. Uj formákat kellett keresni. De nemcsak - 67 -