Frantisek Kubr: F. Kubr: A cseh munkásszínjátszásról. (Színháztörténeti könyvtár 3., Budapest, 1961)

Szovjet munkásszinház

Színházunknak Tyl müvei számára uj rendezői koncepciót kellene alkotnia. Gondolkoztunk azon, mit tudna ebben a munkásszinház segiteni. A szovjet szinház minden ország klaszszikusait játszotta. Birtokba vette a kulturális örökséget. Kevéssel ezután csehszlovák munkássz

injátszók bemutatták J.K. Tyl "A kutnahorai bányászok" ós a "Makacs feleség" cimü darabjait. Az uj iránti szenvedély Akár Ohlopkov "Nekiiramodás" cimü darabját /egy kolhozfaluról szól/, akár Pagogyin "Arisztokraták" /csatornaépítésről a Balti tenger partján/ vagy "Barátom" cimü müveinek előadását látta az ember a Forradalmi Színházban, akár Solohov "Uj barázdát szánt az eke" cimü regényének dramatizálását egy műkedvelő színházban - a szovjet valóság mindig lelkesítő volt ezekben az előadásokban. Szenvedély élt bennük és a Szovjetunió életében meglévő uj átérzése. Ohlopkov, Popov és más rendezők ujitásai a hagyományokon alapultak, nem kerültek szembe a hagyományokkal. Nem volt ellentmondás a hivatásos és a műkedvelő színház között sem. A nemzetközi szolidaritás érzése A szovjet szinház a világ klasszikusait és modern szerzőit egyaránt szinpadra vitte. Résztvettünk Moszkvában a Nemzetközi Színházi Olimpiászon, amelyen tiz kapitalista országból érkezett szinházi csoport is résztvett. Láttuk a nemzetközi szolidaritás bizonyságait, és tapasztaltuk szivbéli érzéseit üzemekben, kolhozokban, színházakban, a hadsereg kultúrházaiban, iskolákban és hajókon. A szovjet ember jellemének ez a vonása mind a közéletben, mind a művészetben kifejezésre jut. - 71 -