Frantisek Kubr: F. Kubr: A cseh munkásszínjátszásról. (Színháztörténeti könyvtár 3., Budapest, 1961)

A Kékzübbonyosok

A KÉKZUBBONYOSOK Eddig az időpontig csak egy halom - szóban és Írásban terjesztett - ostoba hazugságot ismertünk a Szovjetunióról. Az emberek éppen ezért türelmetlenül várták az első munkásküldöttség hazatértét, hogy az ő szájukból hallják meg az igazságot a proletárdiktatúra országában történt nagy átalakulásokról. A színházi szakemberek természetesen mohón várták, hogy hireket kapjanak a Szovjetunió szinházi életéről. A háború után láttuk Prágában a K.Sz. Sztanyiszlavszkij-vezette Moszkvai Művész Színház előadásait. Később hallottunk Meyerholdról, Tairovról és másokról is. A cikkek és képek felkeltették a színházművészek kíváncsiságát. Ismeretlen fogalmak merültek fel: a müvészieskedő szinész, konstruktiv felépités ós dinamikus színpadképek, film, mint a színpadkép része, biomechanika. Ezekkel uj jelszavak társultak: Vigyétek a színházat közelebb a színházhoz! El a függönnyel és a rivaldával! Ki az esztétikummal a színpadról! El az értelmetlen ílluzlonizmussal! Pszichológia és belső átélés manapság már nem lehet alapja a színháznak! Mindent a jól felépített testek kulturájára kell alapoznunk! - De az elbeszélések nem adtak valódi képet a szinházi forradalmárok - Így nevezték akkor őket - munkájáról. Később aztán megjelentek Jindfich Honzl^' könyvecskéi. A Délnické Divadlo cimü folyóirat közölte Marie Majerová, Josef Hora és egyes szovjet szerzők cikkeit. Emellett különösen az egyik uj szinpadformáról szóló leírások vonzották a munkásszinjátszók érdeklődését: az élő újságról vagy másnéven a Kékzubbonyosokrólí - 35 -