Frantisek Kubr: F. Kubr: A cseh munkásszínjátszásról. (Színháztörténeti könyvtár 3., Budapest, 1961)

A kezdet

években alakult csoportok nem rendelkeztek tapasztalt rendezőkkel és színjátszókkal. A vendéglőkben rögtönzött színpadok, technikai lehetőségeiket tekintve, rendkívül kezdetlegesek voltak. Nem utolsósorban ezért játszottak a munkásszinjátszók szívesen egyfelvonásosokat és fejlesztették "a kis szinpadforma" más műfajait. Különleges súllyal folyt a harc az ellen a szennyirodalom ellen, amelyet a műkedvelő színjátszók előtt "népszerű" müvekként dicsőitettek. A századforduló körül a sikamlós kuplék, giccses slágerek, szentimentális sanzonok és sekélyes egyfelvonásosok a népszórakoztatás divatos eszközeivé váltak. Ezekkel szemben még a régi lovag- és rablóbohózatok is "magasrendű" 8zindarabok voltak. A munkásszinjátszásnak ebben az időben mindenekelőtt szilárd szervezeti és politikai támogatásra volt szüksége. Tapasztalt emberekre,akik a műsor összeállításában segítettek és a rendezők számára szaktanfolyamokat vezettek^A mun~ kásszinjátszás funkcionáriusai saját központi szervezet életrehivásának lehetőségét mérlegelték. kz új évszázad kezdeté

n a munkásmozgalom ereje nagymértékben megnőtt. A munkások kiharcolták a szakszervezetek legalitását és az üzemi tanácsok elismerését. Elkezdődött a harc az általános választójogért, a nyolc órás munkanapért és más politikai ós szociális követelésekért. A szociáldemokrata párt ekkor már újságokkal, saját kiadóval és az ipari központokban erős szervezetekkel rendelkezett. Megalakították a Délnická Akademie-t

3^, és ezen keresztül sok értelmiségi jutott el a munkásmozgalomhoz. A berlini Volksbühne mintájára a színházakban, elsősorban a prágai Nemzeti Színházban zártkörű munkáselőadásokat rendeztek. x/ szociáldemokrata - 11 -