Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)
A "Proletár Színház"
legyőztek. A cselekmény teljesen hiányzik, helyette statikus egymás mellettiságet találunk, az egyes képek revüszertlen gyors váltakozását; továbbá rövid szakaszokon keresztül monológszerü szavalást és extatlkus kiáltást hallunk. Élő emberek helyett allegórikus alakokat találunk. Az expresszionista ábrázolási módot persze már erősen feloldja a színpadi párbeszéd, amely egyes helyeken meggyőző realieta elmélyülésig jut el. 42 / Tartalmában természetesen az Oroszország napj a messze túlmegy a kispolgári ideológia táptalaján álló expresszionizmus határain. Elsősorban is olyan témát választottak itt, amelynek ábrázolásához a polgári expresszionizmus soha nem kezdett volna hozzá és soha nem válaszolhatta volna meg ilyen pártos forradalmi módon. Persze a probléma még erősen leegyszerűsített, a forradalmi mondauivaló csaknem kizárólagosan a magyarázó vita és az agitációs felhivás formájára szorítkozott. Ennek ellenére a jelenet - talán éppen a leegyszerűsítés következtében - rendkívülien hatott és az összes agitációs műsorok csúcspontját alkotta. Az Oroszország napj a különleges jellegű határeset, egyszeri a forradalmi szinház történetében. Az expresszionizmustól tudatosan átvett ábrázolási eszközök - a szemléletes színpadi rendezés, a szónoki felhivás, a színpadi alakok tipizálása, a gyors szinhely-váltás - átalakulnak az osztályharc propagandájává. És azáltal, hogy itt a forradalmi tartalmat szolgálják, a politikai felvilágosítás és nevelés hatékony eszközévé válnak. Később /mint a kórusos vagy egyéni szavalás, mint az osztálynak megfelelően megrajzolt tipusok, mint a szimultán-jelenetek/ az agitprop-müsorok megszokott eszközei közé számítanak. A színpadi-drámai formák és a magyarázó plakátok /térkép/ alkalmazása a későbbi forradalmi színpadi propaganda általánosan elterjedt eszközei lesznek. - 91 -
