Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A "Proletár Színház"

költik feladatait.

2^ "Forradalmi művészet - Írja Erwin Plaoator caak a forradalmi munkásság szelleméből születhet" • Amilyen mértékben felszabadítja önmagát a munkásosztály politikailag és gazdaságilag, ugyanolyan mértékben szabadul fel művészileg és kulturálisan is. "E szellemi felezabadulás tendenciájának, az anyagival egybehangzóan, kommunistának kell lennie."

2

8^ A forradalmi proletár művészetnek ezekből az általános feladataiból adódik, hogy a forradalmi színház "a forradalmi mozgalmat kötelezően kívánja szolgálni" és "elsőrendű feladatának a kommunista gondolat propagálását és elmélyítését" tekinti. Ebből következjfc a "Proletár Színház" gyakorlata,hogy "mint üzem szakit a kapitalista hagyományokkal és a vezetők, színészek, díszítők és az összes többi technikai és gazdasági alkalmazott között, valamint ezek összessége és a fogyasztók /vagyis a nézők/ között egyenrangú viszonyt, közös érdeket és kollektív munkaakaratot teremt". Pontos továbbá, hogy a szinház a nézők köréből nyerje szinészeit, mert a munkás van elsősorban abban a helyzetben,hogy "minden szerepe, minden szava, minden mozdulata a proletár, a kommunista eszme kifejezőjévé" válhat. Ezekben, a "Proletár Szinház" munkájában meg is valósult kívánalmakban /osaknem kizárólag munkás-mükedvelőszinészekkel játszott/ jelentkezik Piscatornak az az alkotói elve, amelyhez a forradalmi szinház érdekében folytatott egész tevékenysége alatt hü maradt: a kollektiv munka és a képzett munká

sszínészek klnevelésének elve. Piscator bízott a munkásosztály meglevő alkotó erőiben és lényegesen különbözött ebben kora forradalmi értelmiségének nagy részétől. A "Proletár Szinház" második főfeladatát Piscator abban látta, hogy "azokra a tömegekre is propaganda és nevelő hatást gyakoroljon, amelyek politikailag még ingadozók és közömbösek". Ennek a faladatnak megvalósítását szolgálhatja "csaknem minden polgári színdarab, akár a polgári - 05 -