Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A forradalmi munkásszínház a háború utáni forradalmi válság időszakában /1918-1923/ - A forradalmi munkásszínpad megszületése

bíráló: "Válasszatok költőt a soraltokból, proletárok, de az költő legyen. Még csak kevés költőtök van, de válasszátok kl őket, legyenek ők a zászlóitok! A bíráló idealista álláspontja nyilvánvaló. Az ő elképzelései szerint a munkásosztálynak még várnia kellett volna a proletármUvészekre és forradalmi színházukra, a fejlődést pedig a véletlenre kellett volna bíznia. A forradalmi szinjátszócsoportok szívesen engedelmeskedtek volna annak a felszólításnak, hogy válasszanak költőt - "de költő legyen", csakhogy ilyenek nem léteztek, mert drámaíróik vagy nem voltak,vagy egy absztrakt, az egész emberiséggel szövetkező "vallásos" kommunizmusnak hódoltak, vagy a köztársaság fegyházaiban Ültek. A "Vörös Zászló" állásfoglalása ebben az esetben megfelelt a pártban levő kispolgári értelmiség álláspontjának, amely abban az időben még a központi bizottság vesető kádereit alkotta. Ez az értelmiség a proletármozgalom és a proletárforradalom spontaneitáselméletének függvénye volt és a trockista szemlélettől sem mentes.^ A történelem bebizonyította, hogy a munkásosztály már a születő forradalmi szinház első éveiben is képes volt magas kulturális teljesítményekre. XXX Természetesen mindez a befejezetlennek, a birtokbavett forradalmi gondolat kiteljesítéséért és megformálásáért való küzdelemnek bélyegét viselte magán. Az elsőrendű oél nem az volt, hogy művészetet teremtsenek, hanem az, hogy - a többé-kevésbé elsajátított - művészeti eszközökkel politikai hatást érjenek el. "Gyökeresen száműztük műsorunkból a művészet szót, színdarabjaink olyan felhívások voltak, amelyekkel az aktuális eseményekbe akartunk beleszólni, 'politikát akartunk csinálni'"

1

0/, Irta Erwin Pis- 67 -