Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A műsorterv szükségessé válik - "New Yorktól Sanghájig"

éljen az ős Idealizmus! Vesszen a materializmus! Az se baj, ha ekkép A fél föld porrá ág! Már várnak a gépek! Éhes vagy? Nincs kétség: Nadrágszíjad huzd meg! "

Legjobb szakács az éhség

!" érthető hát: itt nem az osztályöntudatos proletár bélyegzi meg a gyárigazgatót valami hősi jelenetben, szópárbajban - ilyen jelenet a valóságban alig fordul elő -; hanem az igazgató szavalja el a legmélyebb meggyőződéssel a maga munkamorálját és önmagát leplezi le. Ugyanakkor megtudjuk azt is, hogy a legtöbb közmondás, amelyet a kalendárium és az iskola a fejünkbe sulykol, nyiltan az uralkodóosztály mentalitását fejezi ki. A műsorterv szükségessé válik - "New Yorktól Sanghájig" Mindenütt, ahol osak játszottunk, felhangzott a kérdés: Mikor jöttök megint? A zsúfolt termek és a politikai nyereség jót tettek a helyi szervezeteknek. Mivel minden oldalról sürgettek bennünket, először egy politikai kabarémüaort akartunk összeállítani, a lehető leggyorsabban. De hamarosan kitűnt, hogy a magunk utján kell továbbjárnunk, hogy egy színvonalas politikai kabaréhoz más erők kellenek. Ráadásul felmerült egy uj, nagy téma is, amely a munkásságot a választások ellenére erősen foglalkoztatta és amelyre a párt is irányította figyelmünket: a Távol-Keleten fenyegető háború, Japán imperialista háborúja Kína és a Szovjetunió ellen. A vörös S&ngháj elleni tizenhat órás japán légitámadás, „ a japán divíziók előrenyomulása a kelet-szibériai vasútvonal felé a német munkásságot is izgalomba hozta. A német nitrogénipar tömegével szállította a "műtrágyát" a japán hadseregnek; a hamburgi, gdynial, - 45 -