Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)
Kibővített agitprop-elemek - A "közmondás-song"
A plakátokat a két zászlóvivő tartotta és ki lehetett cserélni őket más napi jelszavakra is. Az egyes képekhez kis "átdiszletezések" voltak szükségesek: 1. kép: üzemi öltöző; 2. kép: igazgatói iroda; 3. kép: az elbocsátott PSzE-tag lakószobája; 4. kép: a gyülésterem. Ezekhez "kellékre" nem volt szükség, de a színpadot át kellett rendeznünk. Minden egyes kép végén a két zászlótartó a dobogó két oldalán egy-egy nagy vörös zászlót dobott a magasba, az egyik szinész a középen gyorsan összefogta a végeiket és ezzel a "hátsó színpad" lezárult; és kész volt az "előszínpad" a közjáték és a songok számára. Ez igen hatásos volt és ugy ment, mint a karikacsapás, a legkisebb tempóveszteség nélkül. A " Fronto k" tiz színésze az egész estét betöltő darab teljes kelléktárát kényelmesen a hóna alá csaphatta! És erre bizony elég gyakran szükség volt! Klbővitett agitprop-elemek - A "közmondás-song" Látnivaló, hogy a Hogy állnak a frontok ? cimü darabunkban, amely az üzemi munkásokhoz szólt, végigvitt cselekménye és állandó alakjai ellenére még a régi agit-villámjelenet valamennyi elemét megtartottuk: a belépő-dalt, a közönséghez való közvetlen odafordulást /zárókép/ és a songot, ás mégis azt hiszem, hogy ezeknek az elemeknek a kezelési módja a régebbi agit-jelenetekhez képest haladást jelentett. Példa rá a gyárigazgató "közmondás-songja". Ezt a 2. kép előzte meg, amely az igazgatói irodában játszódott. Ebben nem a forradalmár FSzE-elvtárs leplezi le az igazgatót, hanem az maga leplezi le önmagát, a művezetővel és a reformista üzemi tanácstaggal való beszélgetésben. Nem elvetemült gazfickó, hanem önnön erkölcsétől a legmélyebben áthatott gazdasági vezető, szutjektive derék polgárember, objektive disznó. Miután megtiltotta a szavazást az "én gyáramban" és elrendelte az "uszítók" elbocsátását, - 43 -
