Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

Jegyzetek

szet érzelmi-aktivizáló szerepének túlbecsülése. Ez a pro­letkult általános ismérve volt. A Piscator-aláirta program távolról sem olyan messiá­si-érzelemmel teli, mint a röplap. Itt csupán "a munkáskö­zönség érzelmeire való világos, egyértelmű behatás"-ról van szó. /Ellenfél - Der Gegner, 1920. 4. sz. p. 90./ Pis­cator azonban kiegészíti ezt az érzelmi-nevelő politikai feladatot, amennyiben azt mondja többek közt, hogy "a szerző... a munkás megismerési vágyának gyujtóköv e" le­gyen, /Kiemelés tőlem - K. Pf./ 1. h. p. 94. Ez az ész­szerű feladat, amelyről Piscator a program más részeiben is hasonló módon beszél, azt mutatja, hogy célja nem csu­pán az érzelem aktivizálása, hanem az ismeretek közvetíté­se is. 27/ A program vizsgálatával kapcsolatban beszélnünk kell gyakorlati megvalósitásáról is. Mert a forradalmi szinház ilyen fontos jelenségének, mint amilyen a Proletár Szinház volt, értékét vagy értéktelenségét nemcsak a program dönti el. A háború utáni forradalmi válság munkásmozgalma az ideológiai és politikai áramlatok zavaros sokféleségét mu­tatja és a fiatal, alig megalakult Kommunista Párt is csak fokozatosan szabadult meg egy sor ideológiai tévedéstől. A forradalmi proletár művészet esztétikája még csak most volt keletkezőben és fércmunka volt, olyan, többnyire bi­zonyitás nélküli tételekkel, amelyeket a gyakorlati munka tapasztalatai mindenkor megcáfolhattak. Ennyiben helyte­len, ha a háború utáni közvetlen korszak megítélésénél csak az elméleti megfogalmazások alapján tájékozódunk. Ernst Schumacher ezt teszi ós igy szükségszerűen Piscator ideológiai és esztétikai nézeteinek nem teljes vagy hamis értékelésére jut. Például "helytelennek" tartja, hogy Pis­cator elhatárolta magát Leonhard és Martin kispolgári-ér­telmiségi "proletárszinházától". /Ernst Schumacher: "Ber­tolt Brecht drámai kísérletei 1918-1933", p. 126/ Seht - 206 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom